Üvegszilánk [Shawn Mendes]

Fogd be, Mendes [Part 4.]

Négykor értem haza. Azonnal tárcsáztam Shawn számát. Tudtam, hogy nem magán, hanem céges és így jóval kevesebb az esélye, hogy felveszi, de reménykedtem. Végtére is ő írta, hogy ha ráérek, akkor hívjam. A negyedik csengésre fel is vette.

- Mi történt, miért és mikor? – támadtam le köszönés nélkül.

- Egy. Neked is, szia. Kettő. Nyugodj meg – sóhajtott fel.

- Az ég szerelmére Shawn, ez nem így megy – ráztam a fejem és idegesen kezdtem járkálni a nappaliban.

- Figyelj... Ezzel nem lehet mit kezdeni – jelentette ki teljes nyugodtsággal.

- És te ezt hogy tudod ilyen lazán kezelni? – a hangom gyanítom kissé hisztérikusan hangozhatott, mert Shawn felnevetett.

- Lesha... - kezdte, de én közbe szóltam.

- Ohoh, meg ne próbáld – közöltem vele, hogy nagyon gyorsan felejtse el a becézést.

- Jól van – konkrétan láttam magam előtt, ahogy megforgatja a szemét – Leshanie – korrigált.

- Hallgatlak Mendes.

- Na, te becézhetsz? – hallottam a hangján, ahogy mosolyog.

- Én komolyan mondom, két percet kapsz, hogy elmond, amit akarsz – fenyegettem, igazából fogalmam sincs mivel.

- Oké, fogtam. Szóval. Lassan már 7 éve csinálom ezt az egészet. Számtalanszor pletykáltak rólam olyat, aminek egy csepp köze sincs a valósághoz. Először én is bepánikoltam, és talán dühös is voltam. Na, meg persze rohantam Andrewhoz – nevette el magát. Újra. Nem tudom, ő tényleg ennyire jól szórakozik a nyomoromon?

- Ki az az Andrew? – ráncoltam össze a szemöldököm.

- Mindenki tudja ki ő – felelte hitetlenkedve.

- Nem tudja mindenki –lomboztam le.

- A menedzserem – közölte, úgy minta ez teljesen egyértelmű lenne.

- Aha... És mit csinált? Megpróbálta leszedni azokat a cikkeket? Beszélt az adott lappal vagy... - folytattam volna, de Shawn közbe vágott.

- Dehogy – vágta rá – Szimplán annyit mondott, hogy meg kell szoknom. Nem fog eltűnni, attól, hogy beszél a lappal, vagy leszedeti. Ott marad a köztudatban. Hisznek, amit hisznek. Ha rossz lesz valakinek a véleménye rólad, mert a bulvár szerint, te kavarsz egy sztárral az az ő bajuk. De tényleg. Tudom, hogy nem sokat beszéltünk. Sőt. De ettől függetlenül nekem szimpatikus vagy. Nem is értem miért zavar ez ennyire...

- Hát, tudod... Ma a munkatársaim is úgy fogadtak, hogy meg voltak róla győződve, hogy én randizok veled. És ez idegesített. Nem tőlem tudták. Egy teljesen ismeretlen állított rólam hazugságot. És mi lenne, ha lenne barátom? Hmm? Egyszerűen, csak borzasztóan felcseszett – hadartam idegesen.

- Oké, oké. Megértelek. Azt hiszem te is úgy állsz a dolgokhoz, ahogy én az elején. Ne aggódj, majd lecsillapodik ez az egész és rájönnek, hogy nincs valóság alapja kettőnk kapcsolatának – próbált megnyugtatni. Kivételesen sikerrel járt. Vagyis, olyasmi.

- Huh... Nem fogod ezt tőlem sokszor hallani. Sőt soha többet – főleg, hogy többet nem is beszélünk. Ezt így magamban tartottam inkább.

- Esküszöm így lesz Leshanie – na, csak sikerült a nevemet mondania.

- Köszönöm. Tényleg Shawn – sóhajtottam egy nagyot.

- Ohm... Mit is? – mintha egy kis zavart éreztem volna a hangjában.

- Azt, hogy meghallgattál és nem csaptad le azzal a telefont, hogy állítsam le magam.

- Ugyan, ennyivel tartoztam. Tudod... A személyi.

- De azért már elintézted a privát Justin csomagot Brooknak.

- Jaj, már – szakadt ki belőle – Azt, Brooknak adod. De ez végre saját magadnak volt hasznos.

- Mindegy, akkor is köszönöm – vontam vállat. Nem gondoltam át mit mondok.

- Mintha, úgy emlékeznék, hogy azt mondtad, hogy soha többé nem hallom ezt tőled – röhögött ki.

- Jézusom, de gyerekes vagy – szakadt ki egy nevetés és sóhajtás kombinációja belőlem.

- Nem vagyok, nyugi. De elraktározom ezt is. Már két köszönöm Leshanie Forstertől – én tényleg kezdtem úgy érezni magam, mintha egy tíz évessel beszélnék.

- Mint egy gyerek – állapítottam meg.

- Az a gyerek hamarosan 23 éves lesz – jelentette ki büszkén.

- Erre ne legyél büszke, néha egy-két megnyílvánulásod, olyan, mint egy hat évesé.

- Na, majd akkor fiatalíts 17 évet, ha elmúltam 40.

- Fogd be, Mendes – forgattam meg a szemem, ő meg felkacagott a vonal végén. Egyébként, nem hogy 17 év múlva nem beszélünk már, de terveim szerint 17 perc múlva, se.

- Már megint ez a Mendes...

- Bajod? – kérdeztem vissza.

- Semmi, semmi...– húzta el – Tuti nem akarsz Lesha lenni? – prónálkozott be.

- Na, erről nagyon gyorsan tegyél le – és itt eldöntöttem, hogy leteszem a telefont. Kezd az idegeimre menni ez a srác. – Mostmár leteszlek – jelentettem ki – Szia Shawn.

- Szia Leshanie – hangsúlyozta ki a nevem.

A következő rész Shawn szemszögéből lesz, de egyelőre ennyit árulok el....

by.: Cs<3