Üvegszilánk [Shawn Mendes]

Mi lesz ebből? [Part 8.]

Hogy normális vagyok? Nem. A válasz egy óriási nem. Így utólag már nem tudom, hogy miért kellett nekem igent mondani erre az egészre. Viszont mostmár nem mondom le, az talán túl bunkó lenne... Mindegy. Mostmár lesz, ami lesz. Délelőtt felkeltem, majd úgy voltam vele, hogy csak minimálisan reggelizek, ha egyszer étterembe megyek. Egy kis natúr joghurthoz kevertem mézet, majd teleöntöttem csokis müzlivel. Megint előkerült a könyvem, aminek már a felét bőven elolvastam. Őszintén? Ezek után lehet, jobb lenne, ha többé nem mennék könyvesboltba. Vagy inkább nem mozdulnék ki a házból se. Oké-oké, össze kéne szednem magam, meg pozitívabban gondolkozni... Nagyot sóhajtva álltam fel az asztaltól és a fürdőbe vettem az irányt. Még van bő négy órám, amíg jön értem Shawn (jesszusom, már tudja a címem is) szóval egyelőre egy melegítőt és bő pólót vettem fel. Majd később készülődök.

Leültem a kanapéra és talán túl sokadjára is az előző kapcsolatamon járt az eszem. Fájt. Még mindig ott motoszkált az agyamban, hogy valamit én rontottam el... Igen talán így van. Az egészet ott csesztem el, hogy én beleszerettem ő pedig szimplán használt. Na, de azt folyamatosan. Esetleg dísztárgyként mutogatott a szüleinek céges bulijain, vagy teljesen másra is... De a szeretet igazán hiányzott. Nem tudnék egyetlen nyüves alkalmat felhozni, amikor támogatott volna, vagy legalább örült volna a sikereimnek. Tisztán emlékszem mennyit veszekedtünk a végén. Napokon keresztül csak néha-néha kommunikáltunk egymással, akkor is ordítva és közel sem emberi módon. Mindezek ellenére vele voltam, mert elvakított az, hogy az elején milyen szépen is mosolygott rám (így utólag tényleg semmi pozitív nem ugrik be róla), hát én nem hibáztathatom, ha rossz napja van. Viszont volt egy dolog, ahol már nekem is előbújt az önbecslésem. Megcsalt. És azóta rettegek a szeretettől, hiszen az rögtön hoz magával még megannyi fájdalmat. Ó, Brad, hogy rohadnál meg!

Olyan három körül kezdtem el ténylegesen készülődni. Miután lezuhanyoztam, kissé tanácstalanul álltam a szekrényem elé. Nem akartam túlzásba esni hiszen ez nem egy randi. Így egy mom jeans és egy fehér croptop mellett döntöttem. A hajat kifésültem, majd egy kis vacillálás után hagytam kiengedve. A sminkem mindössze szempillaspirálból, és egy kevés szájfényből állt. Mire késznek nyílvánítottam magam, háromnegyed négyet mutatott az óra. Egy kisebb táskába belehajigáltam a telefonom, a pénztárcam és egy csomag zsebkendőt. Majd az elkövetkezendő tíz percet stresszeléssel töltöttem. Talán ideje lenne bevallanom magam, hogy magára a találkozóra szívesen elmegyek, hiszen ő az egyetlen, aki tapasztalt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Másrészt teljesen idióta vagyok, hogy igent mondtam. Ha eddig is azt hitték a barátnője vagyok, akkor a mai találkozónk után se fog egyetlen egy hírlap se csendben maradni.

Agyalhattam volna még egy kicsit mindenen is, de megszólalt a csengő. Itt van Shawn... Na basszus.

- Szia – nyitottam ki az ajtót halvány mosollyal.

- Szia Leshanie – vigyorgott – Készen állsz? – nyújtotta felém a kezét. Egy egyszerű kék farmert és egy lazább szürke inget viselt, csuklóján egy bőr karkötővel meg néhány gyűrűvel. És én ezek hatására majdnem megfogtam a kezét. Aztán végül időben kapcsoltam. Anélkül, hogy összekulcsoltam volna vele a kezem kiléptem az ajtón és bezártam magam után.

- Na? – érdeklődött újra a kezét nyújtva.

- Inkább hanyagoljuk – próbáltam kedvesen elutasítni. Shawn bólintva beletörődött, hogy nem egymást sétáltatva fogunk andalogni, így egymás mellett lépkedve vettük a parkoló felé az irányt.

- És amúgy... - próbáltam erőszakosan kicsikarni valami témát, hátha megtörik a kínos csend – Mizu? – kérdeztem. Oké, ennél bénább nem is lehetett volna. Mindegy is, nem csalódtam magamban. Szerencsémre Shawn normálisan reagált, és volt is mit mesélnie, így nem ért véget a beszélgetés mindössze egy „semmi. veled?" válasszal.

- Készül az új dalom – mosolygott sejtelmesen.

- De jó! – tényleg örültem ennek. Ez mindig nagydolog lehet egy énekes életében – Tudod – gondolkoztam el – Kiváncsi vagyok mit is értesz a „készül az új dalom"valatt. Rengeteg munka lehet ez az egész.

- Az is – biccentett. Időközben odaértünk a parkolóhoz és éppen kinyitotta nekem a Range Rover ajtaját.

- Micsoda úriember! – nevettem fel.

- Esetleg probléma, hogy törődök veled? – vonta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Nem, dehogy – ráztam meg a fejem. Alig ismerem ezt a srácot, de máris tudom, hogy Brad szöges ellentéte.

- Hol is tartottam? – tolatott ki, majd elindultunk Toronto irányába – Ó, tényleg. A zenék kiadása. Tényleg érdekel? – pillantott rám.

- Igen, tényleg – feleltem határozottan. Egyrészt tényleg kiváncsi voltam, másrészt ez biztosan olyan téma, amiről sokat tud beszélni, így nem állhat be kínos csend.

- Na, erről lehet mit mesélni – kezdett bele – Bevezetés a zene kiadásba, első rész – konferálta fel magát, mire felnevettem. Végülis. Csak nem volt végzetes hiba az, hogy eljöttem vele.