[MYG]
Nem minden sikerül úgy ahogy kéne. Az életemmel is így vagyok. Valahogy semmi se jött össze azon kívül, hogy a májamat rombolom. Csodálatos időtöltés. Most is itt ülök egy házi buliban, és a rengeteg alkoholnak hála tessékelem magam ki a fürdőbe. Miután gyomrom tartalmát kihánytam, mentem vissza ugyanúgy inni. Holnap talán megbánom, de talán nem. Még meglátjuk mit hoz a holnap.
Világomat már alig tudom, és csak arra emlékszem ahogy egy csajjal táncoltam, majd haverjaim elrángattak onnan. Leültettek egyik barátunk mellé. Tae nem a bulik embere. Általában csak ül és figyel. Nem is értem minek jön el mai napig.
-Jól vagy? -nézett rám, de igazából én ebből szart se értettem. Elnevettem magam, és a fiú nyakába estem, aki relfexszerűen ragadott meg engem. Csak ott röhögcséltem mint valami idióta. Biztos elege van már abból, hogy így lát.
-Én... I-Iszok még. - tolom el magamtól Taet és nehézkesen megindulok a pult felé.
Hallom ahogy felsóhajt és inkább hátradől. De nem igazán érdekelt, és pár perc múlva már szavakat se tudtam értelmezni, nem hogy létrehozni mondatokat. Körülöttem minden forgott, és úgy éreztem hogy még jöhet belém a pia, de amint a képek előttem elsötétedtek, lehetségesnek veszem hogy a testem nem így gondolta.
[KTH]
Egész este ültem, és vigyáztam mindenkire. Sajnos Yoongira kevés figyelmem jutott, mivel mindig máshol volt. Mikor mindenki megjelent a megbeszélt időben a megbeszélt helyen, még Jungkook és Jimin is, utána lett elegem teljesen, és akármennyire is utáltam az ilyet, elmentem megkeresni. De nem pont olyan állapotban volt ami tetszett volna. Az ember azt hihette holtan fekszik, de az emberek simán kikerülték.
Odasiettem, és megnéztem a pulzusát. Jó, él, csak sok volt neki a pia. Megint.
Sóhajtottam egyet, és hátamra kaptam a fiút. Így héten el is indultunk haza felé. Mármint, mindenki a saját házába, kivétel Yoongi. Neki muszáj volt hozzám jönnie. Persze nem mintha nem akarnám.
Otthon megfürdettem picit. Próbáltam nem igazán oda nézni. De tényleg. Ráadtam utána egy alsót, és befektettem az ágyamba. Fújtam rá pici parfümöt, mivel bűzlőtt az alkoholtól, majd befeküdtem mellé.
Nem értem, ez miért jó neki. Sose értettem miért issza le magát addig, ameddig szinte már félholtan fekszik. Emlékszem hogy volt már emiatt kórházban is, és azután se állt le. Én kóstoltam már alkoholt, de rohadt undorító íze van, szóval nem értem hogy lehet belőle ennyit inni. Yoongira néztem, aki mostmár csak békésen aludt. Nagyon szeretem őt, és nem akarom többször így látni.
YOU ARE READING
RÉSZEGSÉG | TAEGI
Fanfiction"A részegség kurva undorító, ha belegondol az ember. De ilyenkor legalább nem kell a problémáimmal foglalkozni." "[...] de ahogy ő gondoskodott rólam, az teljesen más volt. Őt tényleg érdekelte, hogy vagyok"
