[MYG]
Az estét nála töltöttem. Másnap együtt mentünk a suliba, mivel nem volt nulladikom így betudtam vele menni. A lépcsőknél elköszöntem tőle, és saját termünkbe mentünk. Nem akartam hogy a fiúk megtudják a tegnap estét, és ezt Taeval is megbeszéltük. Nem mondjuk el a fiúknak, és ugyanúgy fogunk viselkedni egymással mint eddig, legalábbis előttük.
A mai nap csak nagy szünetben tudtunk találkozni, kint az udvaron. Ott voltak a fiúk is, így csak beszélgettünk. Kezem combjára raktam, és tovább beszélgettem. Alig várom hogy végre haza érjünk. Suli után hozzá megyek.
Suli után haza ugrottam, és bedobtam pár cuccot a sporttáskámba, majd átmentem Taehoz. Amint házához értem, bekopogtam. Tae beengedett és ajkaira pusziltam.
-Hosszú volt a nap. - dobtam le táskám, és bentebb mentem. - De végre kettesben lehetünk.
-Alig vártam már - bújt hozzám a fiú. - Elég nehéz titokban tartani. - sóhajtott egyet halkan.
-Nekem mondod? Főleg amikor így nézel rám? - játszottam meg picit a hattyúk halálát.
-Hogyan? - nézett fel rám érdeklődve. - Próbálok nem túl feltűnő lenni.
-Elég ha csak rámnézel. - mosolyogtam halványan, és ajkaira csókoltam.
Két kezével arcomra simitott, én pedig derekára raktam kezeim. Pontosan nem mondtuk ki mi van köztünk. Mondjuk nem szükséges, hiszen mindketten tisztában vagyunk az érzéseinkkel. Mármint, szerintem.
Lassan elválltunk egymás ajkaitól, és csak a másik szemét néztük egy mosollyal.
-Szeretlek. - suttogta Tae.
-Én is szeretlek, kincsem. - suttogtam, és szorosan magamhoz öleltem.
Végre teljesen boldognak érzem magam, és nem csak egy hirtelen érzés a piálás után, amit másnap megbánok. Mert őt holnap nem fogom megbánni. Őt sose fogom megbánni. Kezdek rájönni, hogy nem kell ahhoz alkohol, hogy boldog lehessek. Hanem ő kell. Ő a boldogságom oka.
YOU ARE READING
RÉSZEGSÉG | TAEGI
Fanfiction"A részegség kurva undorító, ha belegondol az ember. De ilyenkor legalább nem kell a problémáimmal foglalkozni." "[...] de ahogy ő gondoskodott rólam, az teljesen más volt. Őt tényleg érdekelte, hogy vagyok"
