[MYG]
Most itt ülünk, teljes csendben, és próbáljuk megtalálni a szavakat amiket egymásnak mondhatnánk, de a próbálkozásunk sikertelen, és ezért csak összevissza nézegelődünk. Semelyikünk se tudja mit mondjon, vagy mit tegyen.
-Én... Azt hiszem... Érzek valamit irántad. - mondta halkan, de közben a falat bámulta jobbra tőle. Én lehajtottam fejem.
-Féltelek. - válaszoltam szinte azonnal. - Jobbat érdemelsz. Aki egészséges, normális, aki nem volt ezerszer detoxban... - kezdek el magyarázni neki.
-Én téged érdemellek. És te engem. - nézett végül felém. Egy kis időre csend állt köztünk, majd óvatosan arcomra simitott. -Mi egymást érdemeljük. - mondta halkan, miközben szemeimbe nézett.
Szívem mintha kihagyott volna egy ütemet, és az eufória amit abban a pillanatban éreztem felejthetetlen. Közelebb hajoltunk egymáshoz, lassan már a levegő is egy volt számunkra. Egyik kezemmel derekára simítottam, és lassan összeérintettük ajkainkat. Tae kezei közé fogta arcomat, majd egyik kezét nyakam köré vezette. Én egyik kezemmel derekát fogtam, másikkal pedig nyakam átkaroló kezére simítottam. Szeretem. És ő is szeret engem.
Ennek a tudatára belemosolyogtam a csókba, és közelebb húztam magamhoz a fiút. Alig fért köztünk el akár egy hajszál is. Minél jobban próbáltunk egymáshoz bújni, és érezni egymást, de egy idő után pihegve néztünk egymás szemeibe.
Láttam a szemeiben a szeretetet, a gondoskodást, a vágyat. Mindent, amit csak lehet. A boldogságot, az eufóriát. Csodálatos látvány volt. És sose akartam ezt a látványt elhagyni. Tae viszont még is megszólalt, megtörve a már-már nyugtató csendet.
-Nos? - kérdezte suttogva.
-Szeretlek. - válaszoltam, és nyakához bújtattam arcom.
[KTH]
Yoongi fejét simogattam. Csodás volt a csók, és azt hiszem hogy most egy elolthatatlan lángot lobbantott fel bennem. Szívszorítóan jó érzés. Yoongi szorosan tartja derekam, én pedig haját piszkálgatom. Újra megakarom csókolni, és soha nem akarom elengedni. Remélem ő is így érez, és nem csak egy egyszeri alkalom voltam neki. Azt nem élném túl. Azt már nem.
Felemelte fejét. Arca rettentő közel volt az enyémhez.
-Legyünk többek, mint barátok. - suttogta és szemeimbe nézett. Én arcára ragadtam, és magamhoz húzva csókoltam meg újra.
Imádom őt, és ezt az érzést.
YOU ARE READING
RÉSZEGSÉG | TAEGI
Fanfiction"A részegség kurva undorító, ha belegondol az ember. De ilyenkor legalább nem kell a problémáimmal foglalkozni." "[...] de ahogy ő gondoskodott rólam, az teljesen más volt. Őt tényleg érdekelte, hogy vagyok"
