RÉSZEGSÉG | TAEGI

18 - Miért?

[MYG]
Vissza jöttünk Koreába. Taeval nagyon szépen megy a kapcsolatunk. Tae és Joon ma fog elkísérni egy terapeutához, akit Joon szerzett. Végre, segítséget kapok! És lehet jobban leszek! Izgatottan ültem a kanapén, míg a két fiú elkészült.

-Mehetünk? - puszilt ajkamra Tae. Bólintottam egyet.

Ki mentünk és beültünk Joon kocsijába, mivel ő visz el. Izgulok. Nagyon. Boldog vagyok. Mert ez azt jelentheti, hogy végre normális életet fogok élni.
Az úton végig beszéltünk, de ahogy egyre közelebb értünk, valami nem stimmelt. Ez a hely ismerős. Ismerem ezt a helyet. Mikor leparkolltunk, lefagytam. Ez a rehab. Itt töltöttem 2 hónapot. Ismerem ezt a helyet. Megszoritottam Tae kezét.

-Ezt nem tehetitek. - mondtam halkan.

-Sajnálom, de máshogy nem fog menni. - mondta halkan Joon. Teljesen lesokkoltam. Ettől nem lesz jobb. Sőt, csak rosszabb lesz.

-Gyerünk szívem. Menjünk be. Mindjárt 11. - simitott karomra. Azonnal elhúztam kezem.

"-Szívem... Gyerünk. - suttogta Joon mikor odaértünk a rehabhoz apuékkal."

-Nem fogok bemenni. Joon pontosan tudod hogy milyen volt. Nem fogok bemenni! - emeltem meg hangom.

-De erre szükséged van! - nézett rám Joon.

-Ez faszság, enélkül is megvagyok! - néztem rájuk. Kiszálltam a kocsiból és elindultam más felé. Megint azok a kurva emlékek!

"-Akkor majd találkozunk. - ölelt meg Joon, majd ajkaimra nyomott egy puszit."

Joon tudja a legjobban hogy milyen volt ez. És ő képes ide hozni. Tudja milyen szar volt. Tud mindent. Hallottam a kocsi ajtót becsapódni.

-Yoongi kérlek. - fogott karomra Joon. Letöröltem a könnyeim, és felé fordultam.

-Tudod min mentem keresztül. Ennek ellenére képes vagy idehozni. Te tudod a legjobban! - néztem szemeibe.

-Csak túl ismerős, oké?! - akadt ki mostmár ő is. - ugyanez volt velem is! Egyre jobban voltál, aztán hirtelen elkezdtél vedelni! - nézett rám mostmár ő is könnyes szemekkel. - Féltem Taet. Őszintén.

-Joon, sokat köszönhetek neked. De ezt megoldjuk mi - öleltem meg szorosan. Ő is átölelt engem, és szorosan tartott.