[MYG]
Késő este felkeltem, de Tae akkor már aludt, szóval én is vissza aludtam. Reggel elsőnek keltem így lementem az étterem részbe és hoztam fel magunknak reggelit.
-Édesem. - kezdtem el Taet keltegetni. Ő elkezdte nyitogatni szemeit. Mosolyogva homlokára pusziltam. - Hoztam reggelit. - Tae visszafordult a fal felé. Tudom hogy nem igazán az evés embere, de reggelizni muszáj. Megpusziltam újra fejét. - Akkor, szerintem én vagyok az egyetlen, aki epres kakaót iszik. - kuncogtam halkan.
Hallottam ahogy feláll és mögém jön. Szorosan megölelt engem, és megpuszilta hátam.
-Sose beszéltél meg az életedről. Mikor kezdtél el inni? - kérdezte halkan és közben hasam simogatta.
Megálltam mindennel, amit csináltam. Yoongi, ne hagyd, hogy a pánik elfogjon.
-15 éves lehettem. - mondtam halkan, és próbáltam magam minden erőmmel egyben tartani.
-És valaha próbálkoztál már jobban lenni? - kérdezett rá, kezem pedig elkezdett remegni.
-Igen. De sikertelenül. - mondtam már szinte remegő hanggal. Karomra simitott.
-És most sikerülni fog? - nézett rám. Én csak bólintottam válaszul. Miért kell ezt felhozni? Leraktam mindent, ami a kezemben van.
-Hanyagoljuk ezt a témát nem akarok róla beszélni. - néztem rá. Őszintén nem akartam ezzel kezdeni a napot.
-Yoongi muszáj kibeszélni. Ha baj van, valld be. - mondta halkan. A fejemben megint kattant valami.
"-Ha baj van... Valld be. - nézett rám Jimin. - Mi történt? Te nem Yoongi vagy."
Összeszorítottam szemeim. Minden oké. Nyugi Yoongi, ő aggódik érted.
-Yoongi... Szívem... - simogatta karom. Újra kezdtem megnyugodni, és felé fordultam. - Csak azt akarom hogy jobban legyél.
" - Csak azt akarom, hogy jobban légy. Mind azt akarjuk. - nézett rám apám, miközben a rehab várójában ültünk, és a szobakulcsra vártunk."
Nyeltem egy nagyot, és próbáltam elnyomni a pánik érzetet. Tae mellkasomra simitott.
-Tae. Kérlek. Hagyjuk. Tényleg hagyjuk. - néztem szemeibe. - Kérlek. - csuklott el hangom, és beharaptam alsó ajkam. Tae csak sóhajtott egyet.
-De Yoongi lehet hogy– - kezdett bele.
-Nem! Nem lesz jobb! Hagyjuk már! - mentem odébb az ablakhoz és kinyitottam egy kis levegőért.
"-Ezer problémám van, és abból 999 megoldódna ha kiugranál az ablakon! - kiabálta anyám, és arcomra fogott erősen. A sírás kerülgetett. - Ugorj ki, és boldog lesz mindenki."
Lehunytam szemeim, és hajamba túrtam. Nem, nem. Megint átveszik az emlékek az uralmat, ezt nem hagyhatom.
-Pihenj le. - jött oda Tae, és visszakísért az ágyhoz, majd ajkaimra puszilt. - pihend ki. Jobb lesz. Ma nincs program. - mosolygott rám és mellém bújt.
ESTÁS LEYENDO
RÉSZEGSÉG | TAEGI
Fanfic"A részegség kurva undorító, ha belegondol az ember. De ilyenkor legalább nem kell a problémáimmal foglalkozni." "[...] de ahogy ő gondoskodott rólam, az teljesen más volt. Őt tényleg érdekelte, hogy vagyok"
