RÉSZEGSÉG | TAEGI

7 - Nulladik Órák

[KTH]
Hanyagolva érzem magam. Kezdtem végre mindenkivel jól ellenni, annak ellenére hogy mennyire labilis volt eleinte az esélyem arra hogy benne legyek a csapatukban, de most megint mintha kiközösítenének. Ahogy lesétálok a konyhába megpillantom Yoongit ahogy szinte már kész is van.

-Yoon? - kérdeztem halkan, álmos hangon.

-Nulladik óra. Így is késésben vagyunk. - sóhajtott egyet halkan.

Néha nálam alszik, és most is ez volt. Közelebb jött majd nyomott egy puszit homlokomra és felkapta táskáját.

-Csináltam neked is reggelit. Első szünetben tali. - mosolygott majd elindult.

Mostanában túl sok a nulladikja. Mármint, tudom, vizsgaidőszak, de ez nekem nagyon furcsa. Rohadtul nem tetszik ez az egész. De tudom hogy ő legalább szeret, csak a többiek...

Ahogy én is mehetek órára, be is megyek. Első óra után pedig már a szokásos helyen várok. Ahogy megjelennek, azonnal beszélgetésbe kezdünk. Pontosabban kezdenek. Én csak Yoongihoz bújva hallgatom őket.

A nap további része ugyanúgy unalmas volt. Semmi érdekes nem volt benne, és igazából a legtöbbet Yoongival töltöttem. Délután kimentünk a foci pályára. Amíg a többiek fociztak, én és Jimin csak beszélgettünk.

Kis idő múlva Yoongi jött oda hozzánk, és leült mellém. Alkarjára dőlt, és felnézett rám. Egyik kezével felsője alá simitott. Izzadt volt, és egy halvány mosollyal lihegve nézett rám.

-Miről megy a beszélgetés? - kérdezte halvány vigyorral.

Nem tudtam rá mit mondani. Megbabonázott a nézésével, és ha nem jött ki szó a torkomon. Csak őt néztem, és ő engem. Teljesen kizártam a világot. Pár pillanat múlva elvörösödve ráztam meg picit fejem.

-Igyál kicsit Yoongi. - veszem elő a vizes üvegét, majd lecsavartam kupakját és szájához emeltem. Megitattam őt, majd újra visszaraktam a táskájába. Ezután Yoongi felállt majd visszament focizni. Utoljára még visszafordult és rámkacsintott majd beállt focizni.