RÉSZEGSÉG | TAEGI

4 - Gondoskodás

[MYG]
Másnap reggel mikor felkeltem, nyílaló fájdalmat éreztem fejemben, így szemeim nem tudtam azonnal kinyitni. Miután kinyitottam szemeim nem próbáltam körülnézni, hanem rutinosan siettem a mosdóba, mint szinte mindig. Amint kiadtam gyomrom tartalmát, csak lehajtottam fejem, majd megéreztem egy kezet hátamon.

-Rosszabbul lennél, ha nem állítalak meg. -szólalt meg lágy hangon Tae. -Jó lenne ha picit kevesebbet buliznál.

Nem tudtam rá mit mondani, mivel túl fáradt, beteg és értelmetlen voltam ehhez. De miután leesett megráztam fejem. Nem tervezem befejezni. Ő csak sóhajtott egyet, majd megölelt. Sajnálom őt picit. Megpaskoltam hátát.

-Tudod hogy nem kell ezt csinálnod, ugye? -kérdeztem halkan. -Megvagyok ez nélkül is.

A fiú elengedett engem, majd rám nézett.

-Én nem akarom hogy elrontsd jobban magad. -mondta halkan és szemeimbe nézett.

-Hagyj meghalni. -mondtam ki azt amit már egy jó ideje kiakartam mondani.

Tae csak egy pár másodpercig nézett. Szerintem nem tudta mire vélni amit mondtam. Arcomra simitott lágyan, és szemeimbe nézett.

-Nem fogom hagyni. -rázta meg picit a fejét. -Együtt végig csináljuk, érted? Együtt. -nézett rám biztató mosollyal, majd megölelt.

Lágyan vissza öleltem. De én nem akarom őt bántani. Sose akartam. Nem akarom, hogy még is én veszítsek és neki szenvedni kelljen. Gondoskodott rólam, és ez jól esett, de egyszerűen nem tudtam nem arra gondolni, hogy milyen undorító amit csinálok.

Csend honol a házban. Tae az ágyán alszik, én pedig mellette ülve simogatom őt. Beszélgettünk picit, meg játszottunk ő pedig nagyon elfáradt így elment pihenni inkább. Elővettem egy papírt és felírtam rá egy üzenetet és egy szívecsekét, majd leraktam. Elindultam inkább haza felé. Otthon picit pihentem, majd megittam az utolsó két üveg söröm, sírva. Nem tudom mit tehetnék.