« Big Kpop Oneshots »

Felix -Stray kids

Tökéletesen indult a nap. Hatalmas pelyhekben hullott a hó, a gyerekek vidáman játszottak a szabadban és Felix végre kapott egy szabadnapot. Ez annyira csodálatos lett volna, ha én nem az irodában rohadnék, mert a drága főnököm berendelt korán reggel. Fejben már vagy ezerszer elátkoztam, de ez sem változtatott azon a tényen hogy jól kicseszett velem. Direkt szóltam előre, hogy a mai napon nem tudok bejönni, viszont ez nem igazán hatotta meg. Kirúgással fenyegetett, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Bár még nem éltünk együtt Felixel, de többször is mondta hogy hagyjam ott a munkámat. Ő is látja rajtam hogy mennyire stresszes vagyok mostanában és ez nagyban befolyásolja a hangulatomat is.

– T/N, még ezeket is csináld meg. -vágott le elém egy nagy stóc papírt drága főnököm.

– De mindjárt lejár a munkaidőm -néztem a falon lévő órára ami háromnegyed kettőt mutatott.

– Akkor akár össze is pakolhatsz -vont vállat – Pik-pakk találunk a helyedre mást.

– Aish -fújtattam ingerülten.

Ahogy elnéztem az iratokat, világossá vált, hogy nem mostanában fogok haza jutni. Lehúztam a telefonomat a töltőről és tárcsáztam a párom számát. A harmadik csengésre fel is vette. Óriási hangzavar vette őt körül, aminek csak is azért örültem mert legalább nem indult még el. Már reggel is igen nehezen fogadta hogy behívtak dolgozni és ebből egy kisebb sértődés is lett. Nagy levegőt véve kezdtem bele.

– Szia szívem -köszöntem a szerelmemnek.

– Most indulok édesem -mondta izgatottan.

– Lix figyelj -sóhajtottam fel, majd folytattam –Nem fogok haza érni háromra. Rengeteg munkám van még. Nagyon sajnálom hogy így alakult, de lehet hogy jobb lenne, ha máskor jönnél.

– De jagi... -kezdett bele – Kitudja hogy mikor lesz újra egy szabad estém.

– Pont ezért inkább pihenj -vágtam közbe. – Nagyon sajnálom Lixie. Szeretlek.

– Én is téged jagi -mondta, majd lerakta a telefont. Tudom hogy nem haragszik, csak nagyon csalódott. Volt szerencsém beszélgetni Channel a napokban és mondta hogy mennyit készült az estére Lix. Nem vagyunk hivatalos pár, ezért is jut nekünk kevesebb idő. Néhány lopott csók és ölelés, valamint nagyon ritkán egy-egy este. A mai is valami ilyesmi lett volna.

Nyolc körül léptem ki az iroda ajtaján. Még mindig esett a hó és kifejezetten csípős idő volt. Összehúztam magamon a nagykabátot és zsebre vágtam a kezemet. Hosszúra nyújtott léptekkel igyekeztem hazafelé. Mire a bejárathoz értem már szinte mindenem átfagyott. Levettem a cipőmet és belebújtam a szőrmés papucsomba. A kabátomat felakasztottam a fogasra. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy fel sem tűnt az idegen cipő és dzseki.

Semmi másra nem vágytam, mint egy jó meleg fürdőre és egy kiadós alvásra. Lábaimat mozgásra bírtam és az emeletre vánszorogtam. A szobámba benyitva azonnal a kapcsolóhoz nyúltam és amint világosság lett én abban a pillanatban fagytam le. Tányér méretű szemekkel bámultam az ágyamon terpeszkedő idolt. Nem, nem csak azért mert nem számítottam rá, hanem mert teljesen meztelen volt. Ünnep révén azért megadta a módját és a szőke tincseire egy mikulás sapkát húzott. Amint visszatértem a való világba, megráztam a fejem és sűrűn pislogva próbáltam meggyőzni magam arról hogy nem álmodom. Ledobtam a sarokba a táskámat és lassan közelítettem meg a páromat.

– Lix...

– Ne mondj semmit, csak gyere közelebb -rázta meg a fejét.

Tettem amit mondott. Vágyakozva néztem végig tökéletes testén és nem kerülte el a figyelmemet az éjjeliszekrényre rakott piros plüss bilincs sem. Felmásztam mellé az ágyra. Azonnal felült és az arcomra simítva húzott közelebb magához. Egy lassú csókba hívott, amit én készségesen viszonoztam is. Egyik keze a tarkómra csúszott, míg a másikkal a csípőmre fogott. Az ölébe húzott és egyre szenvedélyesebben falta az ajkaimat. Vállaiba markolva préseltem még közelebb magam hozzá. Bejutást kért, amit én készségesen meg is adtam neki. Puha nyelve táncba hívta az enyémet. Szavak nincsnek arra amit akkor érzek amikor együtt vagyunk. Felix olyan, mint egy földre szállt angyal. Kedves és gondoskodó, ugyanakkor minden megvan benne ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam mellette. Ne tévesszen meg senkit sem az, amit a kameráknak mutat. Nem olyan ártatlan és gyermekded, mint amilyennek sokan hiszik őt. Igenis szeret irányítani és tapasztaltabb, mint ahogyan azt az emberek gondolják.