« Big Kpop Oneshots »

Bangchan -Stray Kids »

A szüleidnek van egy kávézója, ahol te és a bátyád is dolgoztok. Nincs miért panaszkodnod, hiszen ide leginkább a hírességek látogatnak el, mivel közismert a diszkréciótok. Már hozzá vagy szokva hogy rendszeres vendégek között ott van például Jungkook vagy Jimin a BTS-ből, vagy Lisa a Blackpink-ből. Viszont Cristopher Bangchanhez sosem lehet hozzá szokni. Az utóbbi időben minden reggelt itt tölt. Van amikor szimplán csak ül és jegyzetel.

-T/N itt van megint a szerelmed -csipkelődött a bátyád és talán hangosabb volt a kelleténél. Ez csak azért volt gond, mivel egyedül a Bangchan nevezetű személy tartózkodott ott rajtatok kívül, aki vigyorogva hallgatta bátyád szavait.

-Húzz innen te szemét! -csaptad meg a vizes konyha ruhával. Ahogy csupasz karját eltaláltad feljajdúlt. -Megérdemelted.

Ahogy ezt kimondtad, kintről édes kacagás hangzott fel. Akaratlanul is ajkadba haraptál és próbáltad elnyomni kitörni készülő nevetésed. A bátyád felfuvalkodott pulyka módjára csörtetett hátra a raktárba ott hagyva téged a sráccal, aki most már tudja hogy bele vagy zúgva. Mit sem törődve pillantásaival és folytonos mosolyával tetted a dolgod.

-Elnézést -hallottad meg angyali hangját ahogy téged hív. Ő az egyetlen vendég akinél nem kell erőltetned a jó kedvet, hiszen a jelenléte teszi szebbé a napod. A pult alatt végigsímítottál a szoknyádon és elindultál felé.

-Mit hozhatok? -tetted fel a kérdést. Kerülted a szemkontaktust, hiszen nagyon cikinek érezted a helyzetet.

-Lenne egy különleges kívánságom ami nincs fent az étlapon. -dőlt hátra a széken. Nagyot nyeltél és végre a szemébe néztél.

-És mi lenne az? -kérdezted idegesen, hiszen nem akartál csalódást okozni sem a szüleidnek, sem a fiúnak.

-Elég egyszerű fogás. Az a neve hogy a gyönyörű pultos lány telefonszáma. -mosolyodott el. -Úgy készítjük el hogy én oda adom a telefonom te pedig szépen beírod a számod. -nyújtotta a készüléket. Amikor érte nyúltál egy pillanatra vissza húzta a kezét. -De ez egyedül az enyém. Más nem kérhet ilyen fogást. -zavarodban bólintottál és végre a kezedbe adta. Bepötyögted a számjegyeket, majd vissza adtad.

-Ezenkívül valami más? -préselted ki magadból a szavakat.

-Egyenlőre nem. Köszönöm. Még maradok egy kicsit hogy gyönyörködjek a látványban. -húzódott még szélesebbre mosolya.

-Rendben -dadogtad és meghajoltál. Sietősen mentél hátra hogy lehűtsd magad. Az arcodat megmostad és a törülközővel tapogattad bőröd.

Hogy eltereld az illetlen gondolatokat, pakolni kezdtél a pult alatt. Eltelt negyed óra, majd még ugyan ennyi. Egyszer csak léptek közeledtét hallottad. Felálltál hogy meg tudd ki az. Bangchan támasztotta a pult szélét és kereste tekinteted.

-Azt hiszem ideje indulnom. Kifizetném a külön fogást. -egy cetlit tölt eléd. -Este nyolckor ezen a címed megkapod a fizetséged. -bökött a papírra. -Viszlát T/N  -intett és ki sétált az ajtón. Nem várta meg a válaszod hisz jól tudta hogy mi lenne az. Nézted távolodó alakját, míg el nem tűnt a sarkon. Egy levakarhatatlan vigyor került az arcodra, ami kitartott egész nap. Őrülten vert a szíved a boldogságtól.