« Big Kpop Oneshots »

Hyunin -Stray Kids »

Hyunjin semmihez sem tudta hasonlítani a nála sokkal fiatalabb Jeongin báját. Az idősebb első látásra bele szeretett a fiúba, viszont Jeongin félt tőle. Nem Hyunjintól, hanem az érzésektől, hiszen a szőke herceg bárkit megkaphat akit akar és ezt rendszerint ki is használja.

Jeongin nagyon okos volt. Évfolyam első majdnem minden tantárgyból, egyedül nyelvekből volt nagyon gyenge. Nehezen ment neki az angol. A fiú a bukás szélén állt, amit az osztályfőnöke meg is említett neki órák után. Lehajtott fejjel caplatott hazafelé, amikor utána kiabált egy ismerős hang.

-Most nincs kedvem hozzád Hyunjin -mondta az idősebbnek amikor az utol érte.

Tudni kell hogy Hyunjin nagyon jól beszélt angolul és minden alkalmat megragadott, hogy egy kicsivel közelebb kerülhessen a fiúhoz. Ez pedig tökéletes indok amit nem utasíthat vissza.

-Arra gondoltam Innie drága, hogy javíthatnánk a nyelveden együtt -vigyorgott önfeledten. -Ne utasíts vissza. Segíteni akarok -emelte fel az ujját azonnal, amikor a Kicsi szólásra nyitotta volna a száját. 

-Egy feltételem van -fordult felé határozottan. -Nincsenek perverz beszólások és ne nyomulj. Kikészítesz ezzel -tisztázta a dolgokat. Az idősebb csak bólintott, hogy megértette, de a mosolyát nem tudta levakarni. Áhítattal nézte a fiút, aki időközben elindult. -Nem jössz? -kérdezte 

-Megyek Innie -rohant boldogan. Úgy loholt utána, mint egy aranyos pincsi.

Jeongin feszengett, ezért meg sem szólalt egész úton. Hyunjin nem bánta, hisz őt már az is boldoggá tette, hogy vele sétálhat és nem löki el magától.

Innie előkereste a kulcsait és ráérősen elforgatta a zárban. Az apja otthon volt, de biztonsági okokból mindig zárták az ajtót. Cipőiket a bejárat melletti szekrénybe helyezték, majd a konyhába irányította az idősebbet. Megkínálta üdítővel, amíg Hyunjin az asztalnál ült, Jeongin édesapja a nappaliba hívta fiát.

-Ő az a fiú akiről folyton áradozol? -kérdezte nagyon halkan, hogy tisztában legyen a dolgok állásával.

-Apaaa -hűlt meg a vér a fiúban. Félt hogy meghallja és ezáltal jobban rá fog hajtani.

-Most mi van. -nézett rá értetlenül. -Full heteróként mondom, hogy emiatt a srác miatt, kétszer is átgondolnám hogy melegként éljem a hátralévő életem -sóhajtott  nagyot, de közben nagyon is jól szórakozott.

-Gáz vagy. Inkább menj el, kérlek -kérte esdeklő tekintettel.

-Jó, értem a célzást -emelte maga elé mindkét kezét -Nem zavarok, úgyis van dolgom. Viszont fiam -nézett rá különös tekintettel -Holnap nem akarom hallgatni a panaszkodásod. 

-Miért panaszkodnék? -értetlenkedett. Hyunjin mindent tökéletesen hallott és rendkívül jól szórakozott a nem mindennapi beszélgetésen. Magába fojtva a nevetést, vörös fejjel csapkodta a térdét.

-Azért mert fáj az ülés. -ennyi, Hyunjin nem bírta tovább. Kitört belőle röhögés.

-Vigyázok rá -ordította a konyhában várakozó, miközben a kibuggyanó könnyeit törölgette.

-Kapjátok be mindketten -morgolódott a sértett.

-Azt hiszem rám már nincs is szükség -veregette meg a fia vállát és sietős léptekkel hagyta el a házat.

-Nehogy itt hagyj vele -kiáltott az apja után, de már nem hallotta.

Hyunjin halkan a másik mögé lopózott és a füléhez hajolt.