« Big Kpop Oneshots »

Hoshi - Seventeen »

-Hoshiiiii- sikítottam. Utáltam a mostoha bátyám. Apám beleszeretett az anyjába és rövid időn belül össze is költöztek. Ezt az isten átkát meg hozták magukkal, hogy minden nap az idegeimmel játszon.

A fiú röhögve jött be a szobámba.
-Olyan jó téged halálra rémíteni- veszi fel a gumi pókot amit az ágyamra dobott.

-Tűnj innen!!- vágtam hozzá a párnám. Annyira elegem volt a mindennapos szivatásaiból, de nem szóltam apámnak, mert nem vagyok árulkodós.

-Ne legyél már ilyen, ez vicces -kapta el a levegőben a felé repülő tárgyat. -Ezt pedig magammal viszem - mutatta fel diadalmasan a párnám, majd elhagyta a szobát, az ajtót pedig tárva-nyitva hagyta, csak hogy még jobban felhúzzon.

Mostanában sokat vagyunk kettesben, de ez kimerül annyiban hogy én a szobámban ülök ő pedig folyton jön és piszkál. A szüleink most is vacsorázni mentek egy elegáns étterembe, így egy darabig még élvezem kell a társaságát.

-Most tényleg nem hozza vissza?- motyogtam mérgelődve. Kimásztam az ágyból és a papucsot felvéve indultam meg a szomszéd szobában. Nagyon mérges voltam a fiúra, ezért kopogás nélkül rontottam rá.

-Azonnal add vissza amit elloptál tőlem. - förmedtem rá.

-Ha a párnádra gondolsz, azt önként adtad nekem - felelte lazán. Kaján vigyorral fordult felém, ugyanis csupasz felső testtel feküdt az ágyán, én pedig amint felfogtam, hogy mit is látok pontosan zavaromban fülig pirultam. Tetszett a fiú, mert kibaszottul helyes volt, mégis ő volt sz idegesítő bátyj.

-Add vissza!-vettem erőt magamon.

-Akkor vedd el - mutatott maga mellé, ahova a párnát helyezte.

-Utállak. - néztem a szemébe és tettem felé egy lépést.

-Nem hiszem hogy így van - fogta meg a párnát.

-Pedig elhiheted. -léptem az ágyhoz.

-Meg gondoltam magam, nem kapod vissza.-dobta a másik oldalára. Az ágy szélére térdeltem hogy elérjem a sarkát és végre magam mögött hagyhassam.

-Hmm- hallatott egy halk melyről jövő morgást, miközben végig simította a combom.

-Mit csinálsz?- fagytam meg abban a pozícióban, ahogy felette térdeltem.

-Nem vagyunk igazi testvérek, rémlik? - nyalta meg alsó ajkát.

-Hoshi, gyűlöllek.- néztem rá.

-Hányszor mondjam még el T/N, egyáltalán nem tudsz gyűlölni. -fogta meg a csuklóm és határozottan maga mellé húzott. Átfordult, én pedig alatta feküdtem.

-Szálj le rólam- taszigáltam a srácot.

-Addig nem amíg be nem vallod hogy tetszem neked - vigyorgott.

-Elég vonzó vagy -forgattam a szemem -Most már szállj le és engedj.

-Nekem ez így nem elég - hajolt közelebb, hogy aztán gyengéden tapadhasson a számra. A testem átvette az irányítást és viszonozta a csókot. Tényleg kibaszottul vonzó volt. Az ajkai pedig annyira kívánatosak voltak hogy nem tudtam elszakadni tőle. -Na látod - mosolygott rám amikor újra a megfelelő távolságra volt tőlem.

-Te nem vagy normális - ráncoltam a homlokom, amikor végre levegőhöz jutottam.

-Az meglehet, viszont az is kiderült hogy nem vagyok közömbös a számodra. - olyan arcot vágott mint aki éppen a lottó főnyereményét nyerte volna meg.