« Big Kpop Oneshots »

MinSung -StrayKids

-Minho Hyung el fog késni a vacsoráról –szólította meg Jisung a fiút.

A Lee család az egyik legbefolyásosabb család volt Koreában. Sok utálójuk és még annál is több ellenségük volt, de a fiúkat Minhot próbálták védeni ahogy csak lehetett. Azért volt mellette Jisung, hogy ne legyen magányos, hiszen a szülei sosem értek rá. Most is csak azért vacsoráztak együtt, mert kivételesen haza utaztak.

-Jisung, kértelek hogy ha ketten vagyunk akkor hagyd a formalitást. Nem tudok hozzászokni, ha a te szádból hallom. Nekem inkább a barátom vagy, mintsem az inasom. –sóhajtott, majd felült az ágyban és a fiatalabb szemébe nézett.

-De nem akarlak megsérteni –biggyesztette le ajkait.

-Kérlek Sungie –mászott ki a takaró alól és hátulról átölelte a fiút. Állát a másik vállán támasztotta, majd lehunyta a szemét.

-Minho –csuklott el a hangja és egész teste megfeszült.

-Ne érezd magad kellemetlenül –suttogta, majd apró csókokkal lepte be a kicsi nyakát.

-Minho kérlek fejezd be –kérte, de az idősebb meg sem hallotta, vagy egyszerűen nem érdekelte –Minho ne csináld –buggyantak ki a könnyei, mire a másik azonnal elengedte.

-Ne haragudj Sungie –lépett hátra, aztán a gardrób felé vette az irányt és felöltözött a vacsorához.

Jisung magát ostorozta amiért nem hagyta hogy Minho folytassa amit akart, de nagyon félt. Nem a fiútól, hanem a következményektől és a büntetéstől ami rá várt volna. Amikor felvették, akkor a szerződésébe belefoglalták, hogy semmilyen szexuális kapcsolatot nem létesíthet a fiúval és ha ezt megszegi, akkor nagyon nagy bajba kerül ő is és a családja is. Az évek alatt beleszeretett az idősebbe, ám eltemette az érzéseit, mert egyedül az édesanyja maradt neki, akit támogatnia kell.

Ahogy Minho kilépett, immáron felöltözve, a fiatalabbnak leesett az álla és ha nem fordul el, akkor észrevette volna ahogy fülig pirul a másik látványától. Minho nem volt hülye és tisztában volt azzal, hogy mit érez iránta a másik, csakhogy ő nem tudott a szerződésről, ezért próbálkozott időről időre, de csak elutasítást kapott. Viszont ő ezt nem tudta elfogadni, ezért készült az éjszakára hogy végre megtudj az elutasítás okát.

A vacsora rövid volt, mert a szülei megint elutaztak, csak látni akarták a fiúkat. Folyamatosan kérdezősködtek, de Minho egészen máshol járt és csak röviden válaszolgatott, ami a szülőknek fel sem tűnt. Kivételesen alkoholt is fogyasztott a vacsorához, mert úgy érezte, hogy kell a plusz löket.

Fáradtan dőlt le az ágyára, Jisung pedig szokás szerint azonnal ott is termett, hogy segítsen amiben csak kell.

-Milyen volt a vacsora? –érdeklődött a fiatalabb, miközben az ittas fiúnak segített vetkőzni. Eredetileg csak a nyakkendőt és a zakót akarta leszedni róla, de Minho megkérte hogy a többiben is segítsen neki.

-Unalmas –felelte Minho. Ülőhelyzetbe segítette őt. Jisung egy hatalmasat nyelt, amikor az idősebb ingét gombolta ki –Miért fojtod el az érzéseidet? –tette fel a kérdést. Olyannyira meglepte a kicsit, hogy megmerevedett, de végül összeszedte magát és válaszolt.

-Mert nem helyes és nem szabad –válaszolta, aztán folytatta a munkáját.

-Sungie, már miért ne szabadna? Amióta itt vagy, azóta vágyom rád –simított a kicsi arcára.

-Mert nem lehet –zárta le a témát –Inkább elmegyek, meg tudod oldani egyedül. –húzódott el.

-Mond el hogy miért? –kérdezte halkan, ám Jisung így is tökéletesen hallotta.

-Mert hiába szeretném, a szerződésem ezt meggátolja és támogatnom kell az anyámat –mondta szomorúan.

-A szerződésed? –vonta fel a szemöldökét és erősen gondolkozott –Mi van benne?

-Ki van emelve, hogy nem létesíthetek veled semmilyen szexuális kapcsolatot sem, különben kirúgnak és az összes eddigi pénzünket elvesztenénk –mosolyodott el szomorúan.

-Mindjárt jövök, te pedig maradj itt addig –pattant fel az ágyról. Jisung utána szólt, hogy legalább a pólóját vegye fel, de Minhot nem érdekelte. A szüleihez sietett, mert beszélni akart velük.

Jisung engedelmesen várt a fiúra, aki fél óra múlva meg is jelent és elégedetten vigyorgott. Egy köteg papírt húzott elő a háta mögül és a másik szeme láttára tépte darabokra. Döbbenten nézte a lapokat és eleredtek a könnyie.

-Ki vagy rúgva Sungie –vigyorgott továbbra is Minho.

-Ne tedd ezt velem Minho –rogyott a földre és keservesen zokogott.

-Ez nem a világ vége –térdelt mellé és szorosan ölelte a kicsit –Azért rúgattalak ki, mert nem akarom hogy többet nekem dolgozz.

-De én szeretek neked dolgozni –szipogta a fiú.

-Tudom, de jobban szeretném ha a barátom lennél. Megtisztelnél Han Jisung? –kérdezte visszafojtott lélegzettel.

-És az anyám? –nézett rá bánatosan.

-Ne aggódj miatta, majd én elintézem, hogy jó sora legyen és innentől kezdve bármikor láthatod őt –nyugtatta meg őt Minho.

-Akkor a válaszom igen –mosolyodott el Jisung is.

-Annyira szeretlek Sungie –húzta magához és szenvedélyesen megcsókolta őt.

-Én is szeretlek –suttogta a fiatalabb.