« Big Kpop Oneshots »

Bangchan -StrayKids

A középiskola utolsó évét tapossátok. Tudod hogy mindent bele kellene adnod, de egyszerűen van ami vagy inkább aki, érdekesebb mint a rengeteg könyv. Nem mered megszólítani, mert tudod nagyon jól hogy nem vagytok egy súlycsoport, mégis titkon reméled, hogy egyszer felfigyel rád.

Egy pénteki napon a barátnőid izgatottan vettek körbe téged és könyörögtek hogy menny el velük az esti buliba. A házigazda Lee Minho volt, aki nem igazán szívlelte a nyomi diákokat, így ti sem voltatok a listán. Viszont ez sem tántoríthatta el a barátnőidet és hosszas vita után beadtad a derekad.

Nálad készülődtetek és meggyőztek hogy a legdögösebb ruhádat vedd fel. Szoknyát vettél fel egy igencsak kivágott felsővel és a sminked is elég erős lett. Ha nem ismernének, akkor határozottan mehettél volna a menő csaj címért.

Már amikor beléptetek, akkor is megbámultak titeket és nem azért mert annyira elájultak volna a társaságotoktól, hanem mert nem akartak titeket ott látni.

-Mit akartok itt nyomik? –röhögött Minho.

-Bulizni jöttünk –húzta ki magát a barátnőd és tartotta a szemkontaktust a fiúval.

-Csakhogy senki sem hívott titeket –csatlakozott Changbin is.

-Húzzatok el amíg szépen mondjuk –mutatott az ajtó felé Minho.

-Én hívtam meg T/N-t –lépett melléd Chan és átkarolta a vállad. Az állad a padlót verdeste, de nem csak a tiéd.

-Mióta lógsz nyomikkal Chan? –vonta fel a szemöldökét a házigazda.

-Csak fogd be és hagyjátok békén –intette le őket, aztán a konyha felé vezetett téged.

-Köszönöm, de megoldottam volna. Amúgy sem akartam itt lenni –mondtad a fiúnak, aki időközben a kezedbe nyomott egy poharat.

-Ugyan –legyintett -,mindig is az volt az álmom hogy meg mentsek egy bajba jutott hercegnőt –vigyorgott szélesen –Élvezd a bulit és ha gond van akkor nyugodtan gyere oda hozzám –kacsintott, majd otthagyott.

A barátnőid egyből körülvettek és tudni akarták hogy mi volt ez az egész, de te meg sem tudtál szólalni annyira sokkolt a fiú mondandója. Feszengtél a sok megvető pillantástól ezért inni kezdtél. Pohár pohár után jött, ám jól bírod az alkoholt és még a fiúk is elismerően pillantottak feléd. Amikor elég részegnek érezted magad, akkor a táncparkett felé vettétek az irányt és a zene ritmusára kezdted ringatni a csípőd. Sokan próbálkoztak nálad, de mindenkit elhajtottál, mondván hogy más tetszik és hagyjanak békén. Egyszer csak két kezet éreztél a derekadon és egy mellkast ami a hátadnak préselődött. Éppen lekoptattad volna, amikor a füledhez hajolt és beszélni kezdett.

-Féltékeny leszek. Nem akarom hogy más nézzen rád –mondta Chan.

-Akkor vigyél el innen –fordultál vele szembe. Az arca nagyon közel volt a tiédhez, aztán az ajkaidra pillantott majd vissza a szemedbe. Hirtelen bezárta a köztetek lévő távolságot és az ajkaidra tapadt. Érezhető volt a rengeteg pia amit ivott. Egyszer csak megjelent a semmiből Minho és Changbin és röhögni kezdtek. Elváltatok egymástól és kérdően néztél rájuk.

-Te tényleg elhitted akár egy percig is hogy kellenél Channak? –kérdezte Minho.

-Ezt nem értem –kapkodtad a fejed.

-Sajnálom T/N ez csak egy fogadás volt –válaszolt Chan bánatos arccal.

-Akkor... Te... Hülye vagyok –eredtek el a könnyeid. A két fiú egy-egy bankjegyet nyomtak a fiú kezébe, de ő csak téged nézett. Már mindenki rajtad nevetett és te ezt már nem bírtad. Kirohantál és egyenesen az otthonod felé vetted az irányt. Becsapva érezted magad és fájt az amit tett, hiába nem volt szándékos az ő részéről.

A hétvége gyorsan eltelt és nem lóghattál az iskolából, ezért kedvetlenül indultál útnak. A diákok vagy megbámultak vagy nevettek rajtad. Mindenki tudott arról ami történt. Rengeteg rosszindulatú beszólást kaptál, ami a törékeny lelkednek nem esett jól. Az ebédlőben a szokásos asztalodnál ültél, amikor a nyakadba borult egy pohár víz. Felugrottál és dühösen fordultál a vihogó csajok felé.

-Ribancok –fújtattál dühösen.

-Most hol van a lovagod? Ja várj! Csak kihasznált –röhögött tovább a fő ribanc.

-Itt vagyok hercegnő –húzott magához Chan, akit eddig észre sem vettél, csak amikor a derekadra vezette a kezét.

-Egy újabb fogadás? –néztél rá mérgesen.

-Oppa –nyafogott az egyik lány –Gyere velünk. Ne mutatkozz egy ilyen nyomi társaságában.

-Sajnálom T/N –fordult feléd teljes testtel, ezzel kizárva a kurvákat a beszélgetésből –Amikor fogadtam, akkor nem gondoltad hogy rólad lesz szó. Ezerszer is megbántam és a bocsánatodért esedezem –fogta két tenyere közé az arcod.

-Chan én nem tudom mit mondjak. Nagyon megbántottál, mert nagyon szeretlek már régóta és azt hittem hogy te is... -fojtotta beléd a szót egy gyengéd csókkal.

Az egész iskola titeket nézett, de te csak Chant láttad. Szerelmes voltál és miután elváltatok ő is színt vallott neked.