« Big Kpop Oneshots »

Bangchan -Stray Kids

A mai világban már nem divat az érdekházasság, viszont az alvilágban annál inkább. Nem díjazod az ötletet, hogy általad tegyen szert a családod nagyobb vagyonra, viszont ebbe nincs beleszólásod. Most már csak reménykedni tudsz abban, hogy nem valami szőrös, százkilós bányarémet választottak melléd a szüleid.

Estére partit rendeztek és meg hívták a jövendőbeli hitvesedet is. Kicsit sem akartál vele találkozni, viszont a kötelesség az kötelesség. A szekrényed előtt állva nézegetted a kínálatot, amikor az édesanyád egy gyönyörű vörös ruhakölteménnyel libbent be a lakosztályodba. Azonnal elnyerte a tetszésedet, mert igazán a te stílusod volt. Pánt nélküli testhez simuló ruhát választott, aminek a szoknya része fel volt hasítva a combod közepéig. Már csak a hajadat és a sminkedet kellett megcsinálnod.

Ahogy telt az idő, egyre kevesebb kedved volt lemenni, de örökké sajnos nem bujkálhattál, ezért is szívtad fel magad és kiléptél az ajtódon. Sajnálatos módon rácsaptad valakire, aki feljajdult és a földön kötött ki. Azonnal mellé léptél és a segítségére siettél.

– Én annyira sajnálom, nem gondoltam volna, hogy pont lesz itt valaki -szabadkoztál és felhúztad a földről a fiút.

– Az én hibám. Nagyon elbambultam, miközben kerestem valakit -mosolyodott el.

– Ki az? Lehet hogy tudok segíteni -ajánlottad fel, ha már ilyen csúnyán elintézted a srácot.

– A neve T/N és az apja kért meg hogy kísérjem le -vakargatta a tarkóját zavarában.

– Szerencséd van, megtaláltál -sóhajtottál fel. Most már elkerülhetetlen hogy lemenj.

– Nem örülsz túlzottan -jegyezte meg – Szabad tudnom hogy miért?

– A szüleim érdekházasságba kényszerítenek és valami öntelt pöcshöz adnak hozzá, aki reményeim szerint, valami büdös vénember. Szerintem érthető hogy nem akarok lemenni -soroltad el a problémáidat.

– És mi van, ha nem is olyan rossz az újdonsült férjed? -próbált kedves lenni a fiú.

– Amennyire magamat és a szerencsémet ismerem, ez nem valószínű -ingattad a fejed – Apámnak dolgozol? Még nem láttalak errefelé.

– Ez az első napom -vont vállat – Igazság szerint nekem sincs kedvem még visszamenni. Mit szólnál egy kis szórakozáshoz? -villantotta ki fogait. Nagyon dögös pasi volt és arra gondoltál, hogy ha már egy vén fasszal kell leélned a hátralévő életed, akkor megengedheted magadnak ezt a kis kalandot. Senki sem fog tudni róla és legalább utoljára volt egy jó estéd.

– Benne vagyok -ragadtad meg a csuklóját és berántottad a szobába. Magatokra zártad, majd a vigyorgó srác felé fordultál. Mellkasánál fogva toltad egészen az ágyig, ahol készségesen feküdt el a matracon. Átvetetted rajta a lábad és elhelyezkedtél. Nyakára hajolva lepted be hófehér bőrét apró puszikkal. Eközben kigomboltad az ingét és széttártad az anyagot. Egyre lejjebb haladtál felhevült bőrén, majd a kulcscsontjánál megszívtad. Nyugodt szívvel jelölted meg a fiút, mert ott az ing már takarja, valamint nem akartad hogy egykönnyen elfelejtsen téged. Ülőhelyzetbe tornázta magát és száműzte az ingét a földre. Végigsimítottál izmos karjain és vállán, majd a tarkójára vezetted a kezed és közelebb húztad magadhoz, hogy végre érezhesd puha és kívánatos ajkait. Elmélyítette a csókot, miközben a ruhád cipzárjával bajlódott, de végül megoldotta és a ruha épségben lekerült rólad. A csípődbe markolva fordított a helyzeten és most te feküdtél az ágyon és téged kényeztetett puha ajkaival. A fellegekben jártál, pedig még csak hozzád sem ért rendesen.

– Mit szeretnél baba? -nézet fel, miközben a bugyid szélébe akasztotta ujjait.

– Először is áruld el a neved -emelted meg a csípőd, hogy le tudja venni rólad az utolsó ruhadarabot.

– Valószínűleg sosem találkozunk újból. Fontos a nevem? -kérdezett téged, miközben a combod belső részén hagyott nyálas csókokat.

– Nekem fontos... -vetetted hátra a fejed, amikor megérezted nyelvét nőiességeden. Ujjait is bevettette a játékba és úgy hajszolt a gyönyör felé, ám nem tartott sokáig, mert abbahagyta a kényeztetésedet és egy széles vigyor kíséretében kúszott fel hozzád, hogy egy csókot adhasson.

– Chan -mondta két csók között.

Egy hatalmasat nyögtél, amikor beléd tolta magát és azon nyomban mozgásba is lendült. Vállaiba martál, miközben a nevét nyögve és sóhajtozva élvezted az egyre csak gyorsuló mozgását. Egymás nevét nyögve élveztetek el, majd a fiú lihegve borult rád. A hátát simogattad és a légzésedet, valamint a heves szívverésedet próbáltad rendezni. Megpuszilta az orrod hegyét, majd lemászott rólad és öltözködni kezdett. Te is hasonlóképpen cselekedtél, mert mégsem akartad bajba sodorni Chant. Miután mindkettőtök kinézete rendben volt, a földszintre indultatok, ahol már javában tartott a buli. Chan eltűnt mellőled, amikor az édesanyád kiszúrt téged.

Lelkiekben már felkészültél a legrosszabbra, amikor apád egy kis figyelmet kért. Mindenki körétek gyűlt, hiszen ezért lett szervezve ez az egész. Tekintetteddel Chant kerested és hamar meg is pillantottad, csakhogy ő közeledett felétek a szüleivel az oldalán.

– Még hogy nem találkozunk többet -forgattad a szemed, amikor megállt előtted.

– Nem akartam elrontani a meglepetést -kuncogott.

– Idióta vagy. Ezért fogtam vissza magam? -vágtad csípőre a kezed.

– Legközelebb nem kell baby -húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt.