« Big Kpop Oneshots »

Minsung -Stray Kids »

-Jisung drágám. Holnap reggel jön az unokatestvéred. Légy kedves vele és beszélgessetek, vagy csináljatok együtt valamit –mondta el vagy ezredjére anyám.

-És mégis mit csináljak vele kettesben? –értetlenkedtem.

-Vidd el csajozni –viccelődött apám –Neked sem ártana már egy barátnő

-Na jah –horkantam fel. Esetleg egy pasit szedek fel, ha már annyira azt akarják hogy kapcsolatom legyen.

-De most tényleg. Nincs senki aki érdekelne? –kérdezősködött tovább apám.

-Meddig marad? –tereltem el a témát, mielőtt bele kellet volna mennem abba, hogy meleg vagyok.

-Az egész félévet itt tölti nálunk, úgyhogy remélem megtaláljátok majd a közös hangot. Tudom hogy nem ismered, de jó fiú. –mosolygott biztatóan anyám

-Biztos úgy van ahogy azt mondod –hagyta rá. Már untam hogy hetek óta ez a srác a téma. Mi benne olyan különleges? –Felmegyek a szobámba –hagytam ott őket.

Lefürödtem, aztán ágyba bújtam. Nem akarom hogy ide jöjjön, ráadásul az én szobámban fog aludni. Nem akarok osztozni, így semmi magánéletem nem lesz.

-JISUUUNG –kiabált fel anyám. Az isten verje meg azt az átkozott fiút. Egyedül nem tud bejönni?

Kimásztam az ágyból, bár semmi kedvem sem volt. Bevetettem, hogy azért mégse higgye azt hogy kupis vagyok. Felvettem a tegnap este kikészített ruháimat, majd morogva sétáltam le a lépcsőn. Leesett az állam amikor megláttam az ajtóban ácsorgó srácot.

-Csukd be a szád –lökött meg apám és rosszallóan vizslatott.

-Ez a lökött a fiam Jisung –mutatott be anyám, miután én megnémultam.

-Nagyon örülök Jisung, Minho vagyok –ez a fiú egyszerűen gyönyörű volt. Más szót nem tudok rá mondani. Megbabonázott.

-Ja, izé. Én is örülök –jöttem zavarba, de vagy nem vette észre vagy csak nem akart még ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni.

-Ne szerencsétlenkedj –suttogta apám, aztán mindketten ott hagytak, így Minho-val kettesben maradtam.

-Körbe vezetsz? –lépett közelebb a fiú.

-Persze –mosolyodtam el, aztán az alsó szintet megmutattam neki, majd felmentünk az emeletre. Anyámék szobáján kívül csak az enyém volt fent és egy fürdő ami a szobámból nyílt. A szüleim a földszintit használják.

-Szép szoba Sungie –mosolygott rám, amikor becsukta az ajtót.

-Sungie? –ráncoltam a homlokom

-Talán nem tetszik? –vonta fel az egyik szemöldökét.

-De –hajtottam le a fejem, hogy ne lássa amint elpirulok.

-Milyen vastagok a falak? –kérdezte még mindig mosolyogva

-M-miért? –kezdtem el dadogni, pedig nem szokásom.

-Építész leszek Sungie –nevette el magát

-Jah –fújtam ki a levegőt –Nem tudom.

-Hát jó. Mi a terv mára? –ült le az ágyamra és érdeklődve fürkészte az arcomat.

-Nekem teljesen mindegy. A szüleim nemsokára mennek dolgozni, utána elmehetünk valahova.

-Inkább maradnék. Hosszú volt az út –nyúlt el az ágyon, ezzel a pólója is felcsúszott és látattani engedte kidolgozott hasát.