Hogyan lettem Magyarország királynője?

I.fejezet

Reggel kikeltem a Verdás ágyacskámból, belebújtam a My little pony-s mamuszomba, és leslattyogtam a lépcsőn az ebédlőbe.

Ma végre szabadnapom volt, nem kellett az idióta kollégáim baromságait hallgatnom 8 órán keresztül. Nagyot szippantva a friss tavaszi levegőből, mely a nyitott ablakomon áradt be, elhatároztam, hogy elugrom a sarki kávézóba, és iszom egy forró láttét.

Gyorsan összekaptam magam, rózsaszín hajam összekötöttem, felhúztam a guccsi papucsomat és a lui vuttyonos felsőmet egy fekete szoknyával.

Kilépve a házamból arcomat megcsapta a tavaszi nap lágyan melengető sugara. Ennél jobban nem is kezdődhetne ez a nap, és még csak reggel fél kilenc van. Ráérősen lesétáltam azt a pár száz métert, ami elválasztott a napi koffeinadagomtól, majd leülve az egyik ablak melletti asztalhoz megrendeltem forró italomat. Míg vártam a kávémra a kinti, ébredező várost bámultam.

Bambulásomból egy hangos sikoly szakított ki, majd betörtek az ablaktáblák, beborítva engem üvegszilánkokkal.

És aztán begördült Truck-kun. Mindent letarolt és isekaiba küldött mindenkit, aki útjában állt. Majd előttem megállt, lámpáit sejtelmesen villogtatni kezdte, melytől teljesen kirázott a hideg.

Vajon mit akarhat tőlem egy teherautó? - gondoltam.

Majd hirtelen egy geci nagy villanás vakított el, és egy 2d-s emberke állt előttem a nagy szürke kamion helyett. Még fel sem foghattam mi a fasz is történik körültöttem, előkapott egy zsákot és ráhúzta a fejemre majd elvitt a pincéjébe.

Mikor lekerült a fejemről az a rohadt zsák, körülnéztem a pincében... Mondjuk nem sok mindent láttam egy parányi ablakon kívül meg egy ajtón, ami világított. A halszagú zsákot (amúgy majdnem belehánytam) magamtól távol hajítva felkeltem a földről, majd elindultam az ajtó irányába. Hirtelen elcsúsztam valamin és újra a padlón találtam magam.

-Mi a faszom van már - beszéltem félhangosan, majd ujra feltápászkodva a földről megint az ajtót vettem célba.

Ahogy egyre közelebb értem hozzá, úgy lett nagyobb a köd és hangosodott a madarak éneke. Én még mindig egy pincében voltam, szóval nem igazán értettem mi folyik itt. Végre odaértem ahhoz az istenverte ajtóhoz, amihez minden közeledő lépésem mintha távolabb vitt volna. Rábasztam egyet a kilincsre de rohadtul zárva volt. Nem tököltem tovább, inkább berúgtam az ajtót, és akkor...