Hogyan lettem Magyarország királynője?

VI.fejezet

...egy darálógép volt az...tehát ez így miafasz.

De Orbán és Putyin egymásra néztek, tudták már, hogy ki állhat emögött. Közelebb léptem a géphez és egy papírdarab szállingózott ki belőle, amit nagy nehezen, de elkaptam. Rajta pedig az állt, hogy a pásztor fiú és a herceg szenvedélyesen csókolóztak. Egyből levágtam, ez nem lehet más, mint Dúró Dóra.

Istenem, mennyi bajom akadt azzal a nővel...bár ugyanolyan homofób, mint Orbánék, ő mégis Gyurcsány oldalán áll, amit nem értek mert az exbarátnője...na mindegy. Putyin felállt az összetört asztaltól és az ablakhoz sétált, kitekintett majd visszanézett Orbánra.

-Viktoriszki pajtászki itt már nem lenni biztonság, Gyurcsányovszki megtalálta a bázisunk. Viszont én visszatérszki Oroszország, itt már véget ért a dolgom, a többit magára bízom. Veszélyesek ezek a baloldaliak.Vigyázz magadra Orbán. Mielőbbi cselekvésre van szükség.

-Tudom Putyin mester, a jobboldali brigáddal már intézkedünk ez ügyben. Gyurcsány már nem sokáig fog uralkodni, efelől biztosíthatom.

-Hahaha. Hiszek magának Orbán, ám ha nem történik meg hamarosan Gyurcsány eltávolítása, tudja mi fog történni, nem igaz?

-I-Igen tisztában vagyok vele mester.

Orbán mintha elkezdett volna izzadni és még remegett is.

Vajon mivel fenyegették meg?

Putyin visszanézett az ablakból és találkozott a tekintetünk, erre elmosolyodott.

-Szergely, Sovánszki fogják azt és vigyék fel a gépemre, magunkkal visszük.

MIVAN? ELVISZNEK ENGEM IS??

Kétségbeesetten ránéztem Orbánra, aki már lemondóan nézett vissza rám.
Ezt nem teheti velem. Nem vihetnek el. Valamit tennem kellett.

Felnéztem a tetőn lévő lyukra. Bánatomra rohadt magasan volt. Odarohantam az ablakhoz és kibámultam rajta. Még csak nem is foglalkoztam vele, hányadik emeleten voltunk, kiugrottam a picsába. Alattunk egy tó volt, szóval szerencsémre nem lett semmi bajom. Kiúsztam a partra, majd rohantam tovább az ösvényen.

Putyinka érthetetlenül üvöltözött valamit oroszul, Orbán is visítozott, Áder pedig öhmm, fogalmam sem volt hogyan, de előttem termett.

Kikerültem egy tigrisbukfenccel, majd szedtem tovább a vaddisznópatás lábaim. A cipőm talpa kilyukadt, éreztem ahogy a kavicsok belevágtak a puha bőrömbe.

Folyamatosan hátranéztem a vállam felett, hogy megtudjam hol tartanak az orosz verőemberek. Még gyorsabb tempóra kapcsoltam, hiszen már majdnem beértek. A fák közé rohantam ahol egyre beljebb merészkedtem, így könnyebben el tudtam bújni előlük.

Szitkozódva kerestek, ám nekem volt annyi eszem hogy betemettem magam mohával, földdel meg földigilisztákkal, mondhatni eggyé váltam a talajjal. Végre otthon voltam.

Mikor elcsendesedtek a hangok óvatosan levetettem az álcámat és ninja módjára közlekedtem tovább a sötét erdőben. Pár óra bolyongás után egy tisztásra értem, melyet a Hold fénye ragyogott be, mivel közben rámesteledett. A csillagok, mint millió gyémánt ragyogtak az égen.

Hirtelen hatalmas honvágy kerített hatalmába. Hiányzott az otthonom, a meleg takaróm, Cecília, a macskám. Én csak egy rohadt kávét akartam inni, és most itt vagyok. OLYAN ROHADT NAGY KÉRÉS EGY KEVÉS KOFFEIN??

Mérgemben belerúgtam egy korhadt fába, melynek odújából ezer meg ezer szentjánosbogár repült ki. Visítva rohantam el előlük, rámtámadtak azok a köcsög mitugrász bogarak. Egy sártócsában találtam menedékre. Mikor biztonságban éreztem magam, kimásztam belőle. Ekkor a tisztás túloldalán mozgolódásra lettem figyelmes......