XII. fejezet

6 1 4
                                    

És megint zuhantam. Egy nosztalgikus érzes kapott el és az járt a fejemben, nálam nagyobb balfaszt még a világ nem baszott, ám ez nem tartott sokáig, mert földet értem.

Hanyatt estem és kurvára bevágtam a hátam. Nagy nehezen feltápászkodtam, közben a hátamat fájlaltam és megpróbáltam beazonosítani hová is érkeztem.

Balszerencsémre rohadt sötét volt, így az orromig sem láttam, ezért a tapogatózás mellett döntöttem, hátha azzal majd kiderítem. Meglepetésemre a talaj tapintása, ahová érkeztem ismerős volt...sőt nem is mondanám talajnak, hiszen fémből volt. Hosszas tapogatózás után megállapítottam hogy ezek sínek, tehát úgy tűnik a metró alagútban vagyok...

Nem tudtam végigvezetni ezt a gondolatmenet, mert a hátam mögül meghallottam egy hangot, majd a hangot a fény követte, végül megláttam magát a metrót is úgy 100m-re tőlem. Először teljesen leblokkoltam, majd eluralkodott rajtam a félelem.

Bassza meg kurvára meg fogok halni - gondoltam és a felgyülemlett adrenalin hatására a testem mintha átvette volna az irányítást és elkezdtem futni ahogy csak bírtam.

Ez az egész folyamat másodpercek alatt történt meg. De mindhiába, a metró egyre közelebb került. A könnyem és a taknyom is folyt már, de én egyre csak menekültem tovább. Nem halhatok meg csak így, ez...nem történhet meg.

Miért pont én? Miért velem kell történnie ennek? Én csak egy rohadt kávét akartam meginni!!

Hogyan lettem Magyarország királynője?Where stories live. Discover now