Larry Stylinson Oneshots

Korcsolya

Újabb kis történet, most a jégpályán! Mindenkinek jó olvasást! :)

-És bal... Jobb...

-Jessie, nem most kezdtem. - fékeztem le a nő előtt.

-Tudom, három éves korod óta az edződ vagyok. Gyerünk, vissza. Dupla salchow. - tapsolt kettőt, én pedig tettem amit mondott.

Bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb előre, forgás, forgás, bal hátra, kezek oldalra.

-Szép volt Louis. - kiáltotta Niall a jég másik oldaláról. Én csak biccentettem aztán Jessie elé korcsolyáztam.

-Nagyon lent vannak a vállaid, a lábad pedig feljebb kell emelned! Nem a dupla salchow-nál kéne járnunk, hanem a triplánál Louis!

-Tudom, Jessie, tudom! Nem tehetek róla, tudod, hogy nem!

-Újra. - utasított keményen.

Megcsináltam egyszer. Kétszer. Háromszor. Tízszer. Húszszor...

-Feljebb a vállad Louis! - kiáltotta. Nem csak őt hoztam ki a sodrából, de magamat is kezdtem idegesíteni. Kinyitotta a kaput és besétált mellém.
-Bal láb hátra. - mondta aztán. Egy másodpercembe telt rájönni mit akar. Kiraktam a kezem és a lábam is abba a pozícióba, ahogy leérkezek. A vállaimat felemelte.
-Így Louis, így. - szorította meg a karom aztán visszament a pályán kívülre.
-Újra!

Bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb előre, forgás, forgás, bal hátra, kezek oldalra, vállak fel.

-Jó!

Egész edzésen ugráltam. Legalább a végére egy szupert még Jessie is adott. Nem tökéletes, de szuper.

Fáradtan dőltem be az ágyamba és csak feküdtem. A plafont bámultam, de egy idő után lehunytam a szemeim.

"Bal, jobb, bal, jobb, forgás, forgás, forgás... És érkezés. Reccsenés, esés, sötétség."

Ijedten ültem fel az ágyban. Sikeresen elaludtam, de csupán percekre. Ledobáltam az edzős cuccaim és a fürdőbe mentem. Egy gyors zuhanyt követően pedig megint az ágyban feküdtem.

*

Az ébresztőm rezgett, odapillantottam. 4:30. A szokásos reggeli időpont. Felültem és megdörzsöltem a szemeim.

-Szia Angyal. - simogattam meg a szürke cicám aki dorombolva mászott az ölembe.

Kimásztam az ágyból, Angyalt leraktam, és beágyaztam. Halkan mentem a konyhába, hogy ne keltsem fel a szüleim.
Összedobtam egy szendvicset, és felvettem az edzős ruháim. Az óra ötöt ütött. Kiléptem az ajtón, bedugtam a fülem és elindultam.

Volt 45 percem futni, kiszellőztetni a fejem a reggeli edzésem előtt.

A jégpálya előtt rohantam, mikor láttam, hogy ég bent a villany. Ilyenkor még senki nem szokott bent lenni. Lassítottam a tempómon aztán belöktem a jégcsarnok ajtaját. Egyetlen lefrektorfény égett, de még sötét volt. Olyan volt mintha egy árnyék táncolt volna.
Beljebb sétáltam és leültem a legelső székre, a fülhallgatót pedig a zsebembe gyűrtem.

Fiú...az idomain látszik. A zene halkan ment, gondolom nem akart nagy feltűnést kelteni. Pörgött, forgott aztán gyönyörűen hátrahajolt, keze szinte súrolta a földet. Aztán felegyenesedett, és pörgött, pörgött, pörgött. Megállt. Sóhajtott aztán folytatta. Az indulásából láttam mire készül, csak azt nem tudtam, meg tudja-e csinálni a tripla axel-t. Az érkezése tökéletes volt, nem úgy mint az enyém egy éve. Mikor másodjára is tökéletesen megcsinálta, fogtam magam, felálltam és hazarohantam. Összeszedtem a koricuccom, apa pedig már ébren volt. A fotelban ült, és tévézett.