Larry Stylinson Oneshots

Strong

Extrém hosssszú oneshot! Majdnem 5000 szó, váó. Soha nem írtam még ilyen hosszút!
Remélem tetszeni fog nektek is, én szerettem írni, jó olvasást! ❤️

LOUIS

A laptopom a combjaimon feküdt, a képernyőn a blogom volt megnyitva. Egy ideje rendszeresen írok, álnéven, hogy még véletlenül se ismerjen senki. Így ki tudom adni magamból a dolgokat. Mikor úgy érzem, senki nem ismer igazán -még a legjobb barátom sem-, akkor ez egy tökéletes hely arra, hogy megosszam a bajaim.
Fordulhatnék anyához, a kapcsolatunk tökéletes, de ő nem értene meg. Megpróbálna segíteni, de néha már azt mondja inkább pszichológus kéne, persze csak viccelődve...De lehet igaza van.
Vagy akár ott van maga Niall is, a legjobb barátom. Talán... ő ismer a legjobban, de mégsem teljesen. Elbaszott egy dolog. Egy éve ismerkedtünk meg, online. Szimpatikus volt, aztán rám írt. Kiderült, hogy ugyanolyan zenéket hallgatunk, ugyanazokat a sorozatokat szeretjük. Először azért írt rám, mert látta az instagrammomon, hogy én is azt az énekest szeretem, akit ő. Fura volt, mindegyik üzenet után olyan gyorsan dobogott a szívem, hogy azt hittem kiszakad a mellkasomból és a saját újára kel. Nem tudtam, hogy jó-e amit írok, hogy bír-e, hogy esetleg idegesítőnek tart...
Ott van még a húgom is, vele is jól el vagyok, de nem hiszem, hogy az ilyen fajta problémákat megértené. Legalábbis remélem, hogy még nem érti, vagy soha nem is fogja.

Valaki kettőt kopog az ajtómon, felnézek és megvárom amíg benyit. Először csak anyu haját látom belibbenni, majd az arca is társul hozzá. Elmosolyodom, ahogyan meglátom.

-Miért nem alszol? -kérdi halkan, belép a szobámba, az ajtót behajtja maga után.

-Meg akartalak várni. -lecsukom a laptopot és magam mellé rakom.

-Tudod, hogy nem szeretem, ha ilyen sokáig fent vagy. Főleg suli időben! -végig mosolyog, megvárja míg felállok és megölelem.
-Volt valami az iskolában?

Sóhajtottam. -Nem. -eltolt magától, úgy nézett a szemeimbe.

-Nem piszkáltak, ugye? -megráztam a fejem. Egy ideje békén hagynak, de akkor sem szeretek erről beszélni, de még erre gondolni se.
-Én megyek, lefekszem. Te se legyél már fent sokáig. -ad egy puszit, aztán egy utolsó mosollyal kilép a szobámból maga után becsukva az ajtót.

Visszaülök az ágyba, a laptopot újra a kezembe veszem. Van egy üzenetem Nialltól, de inkább ignorálom és rámegyek a privát üzeneteimre. Általában válaszolok mindegyikre, de elolvasni biztos elolvasom. h.s üzenete a legújabb, öt perce küldte, így azt nézem meg először.

Kedves L! Az oldalad rengeteget segít nekem mostanában. Sok szaron megyek keresztül, de amióta olvaslak, már nem gondolok minden pillanatban arra, hogy legszívesebben leugranék egy hídról, hogy soha többé ne legyek. Amúgy sem hiányoznék senkinek, még örülnének is. De most nem ez...mindegy. Szóval, szeretném megköszönni, hogy segítesz nekem, és még biztosan sok embernek! Hálás vagyok!

Nem válaszoltam, képtelen voltam rá. Tekintetem a csuklómra tévedt, nem akartam látni. A jobb kezem magától lendült, végigsimítottam a hegeken. Úgy néz ki, mintha elestem volna és végig húztam volna. Csak senki nem esik a csuklójára, de ahhoz is nagyon szerencsétlennek kell lenni, hogy beüsd valahova. Általában az emberek elhiszik a "beütöttem"-et, legalábbis kívülről ez látszik, hogy mi játszódik le bennük, fogalmam sincs, de nem is érdekel. Gondoljanak azt amit akarnak. Senkinek nem lehet tökéletes élete, még akkor sem, ha látszólag az.

Utálom, és megbántam, de néha még mindig vágyok rá, hogy érezzem. Néha már takargatni sem próbáltam, azt akartam, hogy valaki meglássa, valami nem oké. Pedig több volt a jó mint a rossz, akkor miért? Miért tettem? A fene se tudja... Tetszett? Amíg friss volt, a heg utána csak emlékeztető, hogy miért tetted, neked pedig naponta rá kell nézned. Baszott szar, higgyetek nekem.