Larry Stylinson Oneshots

The Coming Back

Ezzzer éve már, hogy volt rész. Egy kisebb ihlet hiánnyal küzdöttem a oneshotok terén, de szerintem ez egy kis kárpótlás, mert extra hosszúúú. Ahogy vannak ötleteim, azokat megírom és hozom, de nem tudom mikor lesz a következő.

Az Erdély című sztorim második része pedig még ma érkezik!

Jó olvasást<3

Louis

NYU

A zászló itt lebeg a fejem felett. A zászló, ami mellett öt éve nap mint nap elmegyek. Soha nem fogom megunni a lila színét, vagy a mintáját.

-Mehetünk? - lépett mellém Zayn.

-Ez volt az utolsó napom itt. Kiélvezhetem? - fordultam az épület felé.

-Tudod, hogy bármikor vissza jöhetsz! A professzorok örülnének is neked, mindenki imádott. - mosolygott rám.

-El sem hiszem, hogy vége. - sóhajtottam.

-Hát, még hátra van azért egy pár dolog. Tudod, szakvizsga.

-Imádtam ezt a sulit. - hagytam figyelmen kívül az előző mondatát. - A legjobb volt.

-Hát, az biztos, de csak nekem köszönheted. Én tettem szebbé a napjaid.

Felnevettem és Zayn felé fordultam.
-Menjünk. - sóhajtottam és elindultunk. Egy utolsó pillantást még vetettem a zászlóra, aztán lekanyarodtunk egy másik utcába.

-Beszéltél az otthoni haverjaiddal? Hányan jönnek a diplomaosztódra?

-Az igazság az, hogy senki. Mert ha valakivel beszéltem is, csak az első évben. Tehát négy éve alig-alig tartjuk a kapcsolatot. Csak a szüleim meg a tesóim. Így is leszünk elegen.

-Baszki haver, nekem az egész bagázs eljön. Majd bemutatlak Liamnek, nagyon jó fej, biztos bírni fogod!

-Soha nem beszéltünk még a régi barátainkról. - néztem rá. - Hallod, üljünk már be pizzázni, majd' éhen halok. - mutattam az utca túl oldalán lévő kis pizzériára.

-Igazából nem említésre méltó egyik sem. Haverok, akik jönnek bulizni, elvagy velük, de nem véletlen, hogy Londontól egészen New York-ig száműztem magam. - lépett le az útra. Gyorsan mentünk át a túl oldalra, bár senki nem akart át gázolni rajtunk.

-Én nem voltam a partizós fajta, de ezt tudod.

-Igen és azt is, hogy az első év óta rengeteget változtál. Tesó, a magabiztosságod az egekben van, a legjobb ügyvéd leszel egész Amerikában! - lökte be a kajálda ajtaját.

-Igen, erről beszélni akartam veled.

-Mármint?

-Nem maradok Amerikában, Z.

-Mi?

-Hazamegyek Angliába. Hiányzik Donny, London és anyáék. A testvéreim kicsik, szinte csak karácsonykor találkozunk és azért szeretném, ha ismernék a bátyjukat.

-Baszki, Lou. - nézett rám, aztán a pulthoz lépett és rendelt két sonkás kukoricás pizzát.
-Ezzel jól keresztbe húztad a számításaim. Azt hittem, majd valami jól menő irodát alapítunk itt New Yorkban, közösen.

-London? - húztam fel a szemöldököm. - Nem egy New York, de azért...

-Figyelj, rajtad kívül senkim nincs, szóval nem kérdés, hogy megyek veled, csak akkor hadd csövüljek nálad egy pár napig.

-Persze! - nevettem fel. - De szerintem úgyis kiveszek valami lakást Londonban.

-Figyelj má'. Akkor közösen kéne. Persze, ha benne vagy.