Larry Stylinson Oneshots

Csak egy feles

Most egy kicsit rövidebb oneshot-al jöttem, de remélem ez is tetszeni fog mindenkinek! Jó olvasást! <3.

Sötétség. Leginkább így tudnám jellemezni a tegnap estéről származó emlékeimet. A karomon a fólia sem nyugtat meg. Eddig egyszer sem voltam olyan részeg, hogy magamra varrassak valamit, de tegnap elég sokat ihattam. Nem tudom, Niall, aki a legjobb haverom, hova tűnt az este folyamán és miért nem állított meg, amikor ekkora baromságot csináltam.

Valahogyan hazakeveredtem, hisz a saját ágyamban vagyok, de nem emlékszem mivel jöttem, vagy ha hozott valaki, akkor ki volt.

Az ágy túl kényelmes volt ahhoz, hogy kikeljek belőle és megnézzem ki keres a telefonon. Hányingerem volt és legszívesebben aludtam volna még pár órát, annak ellenére is, hogy már délután két óra volt.
Mire megnyugodtam, hogy a telefonom abbahagyta a csörgést, újra nekikezdett. Morgolódva pattantam fel és hajoltam le a gatyám zsebéhez. Ismeretlen szám volt de rányomta ma zöld telefon ikonra és fogadtam a hívást.
-Igen? -szóltam bele, miközben a fejem masszíroztam. Azt hiszem kéne egy fájdalom csillapító. De most per pillanat egy pohár vízzel is beérném.

-Felkeltettelek? -igazán jó lett volna tudni, kivel beszélek. Ezek szerint valakinek megadtam a telefonszámom és ha felhívott, akkor valamennyire össze is haverkodtunk. Kurva jó, mondhatom.
-Itt vagy?

-Asszem...-ültem le az ágyra. -Ki a franc vagy? -a telefon másik oldalán a srác -vagy férfi, fogalmam sincs - felnevetett. A hangja is ismerős volt, de mintha már a nevetését is hallottam volna.

-Gondoltam, hogy nem fogsz emlékezni. Sokat ittál. -úgy mondta, mintha én nem tudnám. Jó, igaz azt nem tudom mit és mennyit ittam, de abban biztos vagyok, hogy egy pár feles lecsúszott.
-Louis vagyok. Én vittelek haza tegnap. Meg egyéb más dolgok, de nem fontos.

-Istenem, mondd, hogy nem feküdtünk le! - ez volt az egyetlen opció amire az 'egyéb más dolgok' alatt gondolni tudtam. Louis megint felnevetett.

-Közel voltunk, de hánynod kellett.

-Ennél rosszabb nem lehet... Oké, igazából miért is hívtál?

-Csak gondoltam a tegnapi után tudni akarod mi történt.

Ó, nem is tudja, mennyire. Kíváncsi vagyok, csináltam-e valamit azon kívül, hogy majdnem lefeküdtem egy idegennel és tetoválást csináltattam.

-Esetleg egy kávé társaságában elmesélem. Mondjuk egy óra múlva?

-Csak mondom, hogy még mindig nem tudom, ki vagy.

-Harry, higgy nekem, felfogsz ismerni.

-És ha nem?

-Kék szem, barna haj... és alacsony vagyok, bármennyire is utálom ezt bevallani. -muszáj voltam mosolyogni, ahogyan elképzeltem.
-Leírom a címet, háromra legyél ott. -nyomott ki. A cím tényleg megjött üzenetben, méghozzá az egyik kedvenc kávézómé.

Hogyan fogom magam összeszedni fél óra alatt? Ki tudja. Ahhoz képest, hogy fiú vagyok, több ideig tart, mint egy lánynak. Jóval többe. A hajamat meg kéne mosnom, de ez biztosan nem fér bele.
Magamra vettem a fekete farmerem ami tegnap is rajtam volt, egy fekete pólót, és rá egy fehér inget, amin valami fekete minták vannak.
A hajamat kicsit kifésültem és eligazgattam. A kedvenc parfümömből fújtam magamra és felvettem pár gyűrűt is, a megszokott kereszt nyakláncom pedig a kihúztam a pólóm alól.

Nem reggeliztem, nem voltam éhes. Úgy döntöttem, nem megyek fel instagramra, hátha olyat látok, amit nem akarok.

Gyalog mentem a kávézóig. A nap irritálóan sütött a szemembe, egy napszemüveggel enyhítettem rajta. Próbáltam felidézni mi volt tegnap este, de mintha fejbe csaptak volna, annyira nem emlékszek semmire.