Larry Stylinson Oneshots

Könyvtári Szerelem

Egy újabb kis Oneshot, remélem tetszeni fog, jó olvasást!

"A reader lives a thousand lives before he dies. The man who never reads lives only once."

Harry - mint az eddigi tanévben minden délután - megint a könyvtárba ment. Üdvözölte az öreg hölgyeket aztán elvonult a könyvek közé. Most inkább otthonra keresett valami újat, itt már elkezdett egyet. Szeret itt lenni, a nénik pedig megengedték, hogy olvasson, amíg nem zárnak be este.

Sok féle ember fordul meg a helyen, de van aki egynél többször vissza se jár... Vagy valaki megváltoztatja a szokását, csak a könyvtár miatt... vagy inkább valaki miatt a könyvtárban.

><

Louis az utolsó órájára tartott, mikor szóltak neki, hogy elmarad. A kedvenc tanárja, a kedvenc órája lett volna. Sóhajtva fordult meg és ment a szekrényéhez, hogy elrakja az olyan könyveket amik úgysem kellenek neki.
Végül egy félig üres táskával ballagott kifelé a suliból. Többen odaköszöntek neki, ő visszaintett de örült, hogy vége a napnak.

A szokásos útvonalon ment haza, de a könyvtár előtt kicsit megtorpant. Kéne neki egy francia szótár, de csak kevés időre, tehát ki kéne kölcsönöznie.
Belökte az ajtót, és a pulthoz ment. Illedelmesen köszönt és megvárta míg az idős nő felé fordul.

-Mit tehetek érted, kedves? - mosolygott rá a fiúra.

-Öhm... A szótárakat merre találom?

-Egyenesen menj balra. Az egyik oszlopon lesz a szótár felirat. - mutatott Louis bal oldalára.
-De ha nem találod azt a fajtát, amit keresel, kérdezd azt a fiút. - Louis arra fordította a fejét és mintha egy angyalt látott volna meg. A göndör haj, ahogy a fiú szemébe lógott, azonnal elvarázsolta.

-Köszönöm. - mondta, és elindult.

Végig nézte az összes polcot, kétszer is. Egyiken sem volt francia szótár. Mindenféle másik nyelv volt, csak az nem. Bár az is lehet, hogy pont azt vették ki. Mindenesetre, visszament a pulthoz.

-Megvan?

-Nem, ami azt illeti, megszeretném kérdezni, hogy a francia szótár bent van-e. - kérdezte Louis és feljebb tolta a szemüvegét az orrán.

-Bent kell lennie. - fordult a nő a számítógép felé és valamit nyomkodott, aztán újra Louisra nézett.
-Én nem sokban lennék a segítségedre, lassú is vagyok, nem is látok. - legyintett az idős néni, aztán az ülő fiú felé fordult. Intett Louis-nak, hogy kövesse és odasétáltak a srác elé.
-Harry. - böködte meg a vállát nő. Louisnak nagyon tetszett a név, illett a fiúhoz, aki most ijedten kapta fel a fejét. Először Louis szemeibe nézett, aztán a könyvtároséba.

-Igen? - könyvét összecsukta és teljes figyelmet szentelt Mrs. Rose-nak.

-Segítenél megkeresni ennek a fiúnak a francia szótárt? - Harry megint Louis-ra pillantott, majd bólintva felállt és egy hang nélkül hátrafelé vette az irányt.

Nem ugyanannál a sornál fordultak be, ez azonnal feltűnt Louisnak. Tehát ő rontotta el. Itt viszont azonnak megpillantotta a szótárt. Harry a polcra mutatott.

-Köszönöm... Nem tudtam, hogy erre is ilyenek vannak...

-Nincs mit. - mondta Harry és kikerülte a fiút aztán eltűnt.

><

Harry sosem volt a szavak embere. Sietve ült vissza a fotelba és kapta a kezébe a könyvet.

-Ezek szerint vele sem beszéltél. - jött a háta mögül a hang, mire összerezzent.

-Alexa! A szívbajt hozod rám! - fordult hátra a fekete hajú lányhoz.
-Egyébként is, mit keresel itt?