Larry Stylinson Oneshots

Mikor először megláttalak

Már sötét volt odakint, mikor felemeltem a fejem. Kinéztem a kis faház ablakán, s te ott voltál. Az utca fénye enyhén megvilágította az arcodat. Sokan voltak körülötted, biztos a barátaid. De jó lett volna, ha én is a barátod lehettem volna!
Fekete cipő volt rajtad, fekete farmert viseltél és egy kék pólót valami bandával rajta. Nevettél. Hangosan vonultatok végig az utcán... Aztán eltűntél a szemem elől. Azt hittem te is csak egy vagy a sok közül, aki végig halad itt.

Visszaültem a párnámra, hátamat a léceknek támasztottam és felkapcsoltam a zseblámpám, hogy olvasni tudjak.

Ameddig anya engedte, kint voltam. Ez este 9-et jelentett. Pontban kilenckor jött és szólt, hogy fürdés és alvás. Emlékszem aznap este nem akartam bemenni. Valami megfogott veled kapcsolatban és vártam, hátha visszafelé is látlak.

-Harry kisfiam, gyere már befelé! - mondta anya erőteljesebben. Befutottam a házba és a szobámba mentem, becsaptam az ajtót.

Egész este mérges voltam anyára, csak fürdeni mentem el, de aztán veled álmodtam...

Másnap is láttalak. Megint délután. De most egyedül voltál. Egy labdát rugdostál, egymagadban. Csak a focipályáig mentél, amit pontosan láttam a házikómból.
Hol voltak a barátaid?
Szomorúnak látszottál. Felemelkedtem, és állva néztelek. Idősebb voltál nálam, láttam rajtad.

Harmadnap is eljöttél. Megint a labdával. Megint a focipályáig mentél. Egyedül rúgtad a labdát a kapuba. Csak rúgtad rúgtad és rúgtad, egyre erősebben. Aztán lefeküdtél a fűbe és az eget nézted. Ekkor volt az első alkalom, hogy megláttál. Mikor felemelkedtél a fűből, rám néztél, de én ijedten kaptam le a fejem és nem is néztem fel többet aznap.

Minden nap eljöttél a pályára. Ott voltál minden egyes nap. Én pedig minden egyes nap megijedtem, és elnéztem onnan. Kisfiú voltam, te pedig nagynak számítottál. Nem mertelek nézni.

Évek teltek el így. De te napról napra több baráttal jöttél. Többet mosolyogtál, és már nem egyedül fociztál.
Bárcsak én is focizhattam volna veled!
Nem tudtam focizni. Focilabdám sem volt.

-Anya! - kiáltottam neki fentről. Lent ült a medence mellett, én pedig a házamban olvastam.

-Igen, Harry?

-Kaphatok egy focilabdát? - kukucskáltam ki az ablakon.

-Miért akarsz focilabdát?

-Mert normális fiú akarok lenni, mint a többiek!

-Rendben, holnap elmegyek és veszek neked.

-Mehetek én is? - kérdeztem izgatottan. Akkor még izgatott voltam. Tudtam milyen az az érzés...

-Nem. - felelte egyszerűen és visszamerült az újságba.

Másnap megkaptam a focilabdámat. Csak rugdostam, úgy ahogy a fiúkat láttam. Bár nekem nem sikerült eltalálnom a kaput, amit szintén anya vett nekem. Megpróbáltam irányítani a labdát, de nem nagyon sikerült.

Egy hónap után végre a kapu közelébe juttattam. Memorizáltam, ahogy a többi fiú rúgja és nekem is sikerült. Alap cseleket is megtudtam csinálni. Akkor még büszke voltam magamra. Tudtam milyen büszkének lenni...

Három éve figyeltelek. Megjelentek a lányok körülötted. Körülbelül 17 lehettél. Nekem pedig még mindig csak a faházam volt.

-Anya! - kiabáltam le úgy, mint ahogy már azelőtt is tettem.

-Igen, Harry?

-Kaphatok körömlakkot?

-Minek neked körömlakk, fiam?