Larry Stylinson Oneshots

Azt mondtad

Az elején gyorsan el szeretném mondani, hogy ez most nem happy sztori lesz, úgyhogy mindenki így olvassa tovább.

A dalt, ami az ötletet/ihletet adta, Dánielfy Gergő írta, a címe pedig Azt mondtad. Nem tudom esetleg ismeri-e valaki, annak idején A Dal-ban volt, egészen a döntőig menetelt, én végig neki szurkoltam. (Egyébként nem tudom valaki néz-e még ilyeneket, bár a mostani évadot nem nagyon néztem, de amennyit láttam, nem tetszett 😂)
Szerintem a szám maga gyönyörű, de majd mindenki eldönti, hogy neki tetszik-e, vagy sem.

Mindenképp hallgassátok meg előtte/utána/közben, hogy a sztori teljes legyen!

Jó olvasást! 😘

„Rám néztél
És megszülettem
Azóta álmodok
Minden este képzeletben
Most is melletted vagyok"

Pontosan emlékszem a napra, mikor találkoztunk. Forró nyári idő volt, nekem pedig be kellett mennem az iskolába, hogy az elmaradt vizsgáimat le tudjam tenni.

Louis Tomlinson, az iskola nagy menője aki -mint később megtudtam- nagyon okos, és egy nagyon jó eszű fiú. Egyáltalán nem az volt, akinek mutatta magát. Ott volt aznap délután, mikor én is. Annyira sokszor keveredett balhéba, hogy a könyvtárban kellett könyveket pakolnia büntetésképpen.

A folyosón még átnéztem az anyagokat, ezért nem is vettem észre, hogy Louis velem szembe jön. De mint később az is kiderült, ő sem figyelt rám. Összeütköztünk, én hátraestem, ő pedig elejtette a gigantikus könyv kupacot, amit cipelt.
-Bassza meg! Nem tudsz figyelni?! - mordult rám. A sokktól csak néztem, ahogyan szedegeti a könyveket, amíg én a földön ülök. Aztán... Aztán rám nézett. Kék szemei idegesen villogtak, olyan volt, mint a háborgó tenger. Sohasem felejtem el azt a pillantást.
-Ki a franc vagy egyáltalán? Mit keresel a kibaszott iskolában nyár közepén? - nyújtotta a kezét, amit megfogtam, ő pedig felsegített. Ez volt az első kedves dolog, amit tett. Valahogyan már akkor is gondoltam, hogy ő más. Hogy vannak okai.

-Vizsgázom. - nyúltam a papírjaim után.

-Megbuktál?

-Nem, nem. - ráztam a fejem. Legkevésbé sem vele szerettem volna kitárgyalni azt, hogy miért kellett akkor ott lennem.

-Ha nem buksz meg, nem kell vizsgáznod.

-Ki hagytam a második félévet, de semmi közöd hozzá. - motyogtam. Az órámra néztem.
-Bocsánat, de mennem kell. Ne haragudj, hogy neked mentem. - mondtam hátrafordulva, majd a teremig kocogtam.

Egyszerűen feleltem minden vizsga kérdésre, meg sem kellett erőltetnem magam. Soha nem volt gond azzal, hogy feleljek, vagy dolgozatot írjak. Mindig jó eszem volt, és ezzel tisztában is voltam. A mai napig tisztában vagyok vele.

Egy nagy sóhajjal léptem ki az ajtón, azért kicsit megkönnyebbültem. Louis ott ült a folyosón, a szekrények mellett és egy könyvet olvasott. Ránéztem, de nem különösebben szenteltem neki a figyelmem, elmentem előtte.
-Hé! - szólt utánam. Felpattant, én pedig megfordultam.
-Mi a neved?

-Semmi közöd hozzá. - ingattam a fejem. Volt egy véleményem Louis Tomlinsonról, és ezen akkor senki nem tudott volna változtatni.

-Rendben... Hogy ment a vizsga?

-Mit érdekel téged?

Louis később elmondta, hogy nem gondolta volna, hogy úgy visszaszólok neki. Tudta, hogy ismerem, mert elég nyilvánvaló volt.

-Oké, tök mindegy. Ne haragudj, hogy nem figyeltem én sem, és neked mentem. Utána meg leteremtettelek.

-Louis Tomlinson. Azta kurva. - sóhajtottam, majd sarkon fordultam.