- Mikor elvállalod, egy kis plusz pénz reményében azt, hogy bébiszitterkedj a városban az egyik családnak álmodba se gondoltad volna, hogy a kisfiúnak ennyire helyes bátya van. Aki szerencsétlenségedre szinte mindig ott van mikor te átmész.
-Tudod T/N, Jun veled egyidős és nyugodtan bízhatnánk rá Fengjunt csakhogy borzasztóan felelőtlen,nem tudni mikor fogja magát és lép le. Jobb ha te vagy itt-magyarázza az anyjuk meg az esetet egyik alkalommal.
-Ami hamar kiderül, hogy teljes mértékben igaz. Kezdetekben, csak megvárta, hogy a szülei elmenjenek már ment is el, viszont ahogy egyre többet és többet jársz át hozzájuk utána egyre gyakrabban fordul elő, hogy inkább otthon tengeti a napjait.
-Ezekben az időkben, a mindene az, hogy téged zavarba hozzon. Egy jól irányzott mondat, olyan pillantások két értelmű megjegyzések, mindegy csak látszódjon rajtad, hogy elképedsz.
-Imádom, hogy ilyenkor milyen cuki vagy-ölel át hátulról, miközben ezt a mondatot duruzsolja mély hangján ezt a füledbe. Amitől te megint nem kicsit jössz zavarba, de a fiút ez egyáltalán nem hatja meg.
-Ezek után annyira kellemetlenül érzed magad, hogy még azon is elgondolkodsz, hogy inkább kilépsz, de végül Jun előbb lép ezért inkább maradsz.
-Jun egy nagyon rámenős fiú, ami már a legelején feltűnik, mikor az első randitokat azzal indítja, hogy megcsókol. Na meg nem mellesleg csak azért mert elmentetek randizni és a végéig ott maradtál már rögtön jártok.
-Másnap mindenkinek büszkén újságolja, hogy milyen szép és okos barátnője van. Amivel nem kevés embernek megy az agyára, de valahol azért a te szemedbe ez rém édes.
-Teljesen meglep, mikor hirtelen közli, hogy idolnak készül amúgy. Bár ez sok mindenre magyarázatot ad. Azért szökött ki gyakran, hogy próbáljon a táncsuliba, énekórákra járt és a fáradság miatt késik el nem egyszer a suliból is.
-Sok támogatás kell neki mire tényleg rászánja magát, hogy elköltözzön teljesen egyedül Koreába, vagyis végül nem egyedül megy mert annyi támogatást igényel.
-Nem hiszem el, hogy képes voltál erre rávenni-zsörtölődsz a reptér közepén állva, a vigyorgó fiúddal az oldaladon, aki próbál arra rájönni, hogy hova is kellene kimennetek, hogy a város központba kerüljetek. Szöulba.
-Kezdetekben egyáltalán nem könnyű ott az életetek ketten. Jun meg mint egy tipikus drámai alkat, nem egyszer kezd el összepakolni, hogy ő mégpedig most indul haza, mert semmi értelme annak hogy ő itt van.
-De neked se könnyű nálad eléggé hirtelen elhatározás volt, hogy na akkor te mész Koreába, így a nyelvet nem beszéled olyan jól. Szerencsére Jun készségesen felajánlja, hogy segít. Az egójának, jót tesz, hogy végre ő a jobb valamibe.
-Végül erről sikerül minden alkalommal lebeszélned, bár ez nem kis erőbe és erőfeszítésbe kerül, viszont azon a nap mikor végre debütál a Seventeennel mindent elfelejtesz és csak örülsz az sikerének. Nem úgy mint ő.
-Mindent nagyon köszönök, a családomnak. Különösen az öcsém babyszitterének, nélküle nem állnék itt-mondja a debütálás után. Természetesen ezt a mondatot senki nem érti, te meg csak a fejedet fogod és gondolkozol, hogy hogy lehet ennyire gyerekes valaki.
-Borzasztóan lepcses szájú ez hamar kiderül. Soha nem tudja a titkokat megtartani és ez az egyik indok, amiért is hamar kiderül, hogy a barátnője vagy. Konkrétan fel se tűnik neki, hogy egy fansign eventen konkrétan több ezer ember előtt megemlít, a tagok parancsolnak rá.
-Szerencsére a rajongók jól fogadják, legalábbis nem utálják ki Junt a bandából, így a cég nem teszi ki a szűrét, azonban közlik, hogy csak előzetes engedéllyel mondhat el bármit is a kapcsolatotokról.
-Minden interjút megelőz egy hosszú felkészülés, ahol konkrétan begyakoroljátok, hogy melyik kérdésre mit mondjon.
-Mivel már azelőtt együtt vagytok, hogy csatlakozott volna a céghez, mindenkit utánad ismert meg. Fokozatosan jó sok idő elteltével hajlandó csak arra, hogy bemutasson a fiúkra, amit utána biztos, hogy meg is bánt, de nem bírta már elviselni a két oldalról jövő folyamatos hisztit.
-Soha nem vallaná be, de ő valójában nagyon is élvezi, hogy tudják, hogy van barátnője. Rettentő féltékeny egy ember. Képtelen elviselni a gondolatot, hogy bárki más is, hozzád érhet. Minden fiút, akivel kontaktba lépsz, lenyomoz némelyikkel előtte ő maga elbeszélget, hogy meggyőződjön arról, hogy nem jelent veszélyt rád.
-Oké Taehin, úgy látom minden rendbe veled, most már beszélhetsz T/N-nel;nal-mondja a szomszédi fiúnak aki csak eljött szólni, hogy a postás véletlen hozzá dobta be a csomagodat.
-Jun lehet, hogy veled egyidős de annyira gyerekes, hogy néha, nem vagy benne biztos, nem a gyereked. Néha még azt is átgondolod, hogy vajon a szülei biztos nem értették bele a rá való figyelést is anno mikor az öccsére is vigyáztál.
-Jun azonnal gyere le onnan összetöröd magad-sápadsz le. Jun éppen a mászófal legtetején van egy kalandparkba, ami nem is lenne baj, ha lenne rajta biztonsági heveder.
-Imád veled összebújni. Minden pillanatot megragad, hogy fizikálisan is közel legyetek egymáshoz. Ha kartávolságba vagy biztos lehetsz benne, elsőnek elkezd piszkálni valahol, majd szépen lassan a karjaiba is zár.
-Még közönség előtt is. Soha nem zavartatta magát, ha arról volt, hogy kimutassa az érzéseit az irányodba. Imádja a tudatot, hogy mindenki tisztában van vele, te márpedig hozzá tartozol.
-Ezért is van konkrétan a házatok tele tömve a mindenféle couple cuccal. Megeshet, hogy fel van iratkozva egy oldalra, ahol hirdetik mindig a legújabb darabokat. Szinte hetente hoz haza valamit, és a történetbe a legszebb, hogy mindig valami olyat, amitek még nincs.
-Koncertekkel jár az ő élete ezt az első pillanatól tudjátok, még is nem kis mértékben tudnak megviselni titeket a különtöltött idők. Ezt két dologgal próbálja kompenzálni, elsőnek is a maratoni telefon hívásokkal. Ha nincs próbája, biztos, hogy FOLYTON a vonal végén van és magyaráz neked.
-A másik meg a rengeteg perverz beszólás. Alapból nem kell félteni, de mikor nincs a közeledbe, még jobban kijön ez az énje, ami egy idő után elviselhetetlen. Bár tényleg jobb ezt hallgatni tőle, mint arra gondolni, hogy még mennyi idő mire haza jön.