Egy óra volt, hajnali egy. A bárban mindenki táncolt, bulizott és persze ivott. Nem volt különösebb indokom arra, hogy miért vagyok itt, csak kellett egy kis buli a mához. Mivel mától a bátyámék menedzsere vagyok.
Hat évig jártam szakosított közép suliba Nyíregyházára, hogy azt dolgozzam, amit szeretek. Persze amikor belekezdtem, akkor még nem voltak képben a srácok. Hogy kikről is beszélek? Brúnóról és Spacc-ról, (vagyis Laciról). Az igazat megvallva rég találkoztam velük. Pár hete költöztem haza a családi házba ideiglenesen, amíg a fiúk megtalálják a megfelelő házat hármunknak. Szóval Brúnót is csak kétszer láttam amióta haza jöttem, és rajta is meglepődtem mennyit változott fél év alatt. Gondolom, Lacit se ismerem majd meg. Visszatérve erre a menedzsere dologra... Fél éve, amikor találkoztam a bátyámmal felvetette ötletként a dolgot, aztán nem igen beszéltünk róla. Aztán pár hónapra rá elküldött, egy akkor még félig kész számot, azzal a szöveggel, hogy nézzem meg. Tetszett, nagyon tetszett. Ezért úgy döntöttem pár napra rá, hogy elvállalom a felkérést. És hogy hamar beilleszkedjek, a fiúk kitalálták, hogy lakjunk együtt.
Ezzel csak egy probléma van. A tulaj holnap reggel hatkor elrepül Nizzába, mivel mostantól ott fog lakni, és nekünk addig át kell venni a terepet. Csakhogy tegnap este nem ért rá, (Meg az előző nyolcban sem, és persze hamarabb nem vehetjük át, mert addig ő lakik ott.) így ma hajnali ötkor fogjuk átvenni. Pontosabban fogom, mivel a fiúk most koncerten vannak, és túlfáradtak lesznek, ezért rám bízták a feladatot.
Ezért is kezdtem el szedelőzködni, hisz nem akarok egy koktélruhában odaállítani ezzel a szöveggel: - Na heló, itt vagyok a kulcsokért meg a többiért. Itt a pénz. Jó utat.
Viszont valaki odaült mellém.
- Szia. Tudnál segíteni? Vettem egy nagytükröt, csak az a baj, hogy egyedül nem tudom felvinni a lakásba, félek, hogy eltöröm - hadarta el.
- Persze - feleltem, de ő is meglepődött. Csak én voltam józan a helyen, megértem, hogy engem kért meg.
Felvittük a tükröt, letettük, én még végignéztem, hogy van-e rajta törés. De szerencsére nem volt, amikor felálltam kattanásra lettem figyelmes. Bezárta az ajtót...
Ledobott az ágyra, majd mellém feküdt. Beletúrt a hajamba és megcsókolt, közben éreztem, ahogyan a keze a szoknyám alá csúszik, és jó erősen megmarkolja a fenekemet. Utána leráncigálta a ruhámat, és az övéivel is így tett. És megtörtént az, aminek nagyon nem kellett volna. Bár az én hibám is, hiszen hagytam az egészet.
Háromnegyedórával később, idegesen rohantam lefelé a lépcsőn, közben pedig a ruhámat igazgattam. Hívtam egy taxit és elindultam haza elé. Villámgyorsan átöltöztem, és lefürödtem. Majd beszálltam a kocsimban, ahova már be voltak készítve a cuccaim. Beraktam mellé a pénzt és már hajtottam is ki a parkolóból.
Másfél óra után meg is érkeztem, azért tartott ilyen, hosszan mert volt egy nagy baleset ahol többen is megsérültek. De pont időben ötöt ütött az óra, amikor befordultam a ház elé. Kiszálltam a táskával a kezemben.
- Jó reggelt! Horváth Csaba - ráztunk kezet.
- Jó reggelt! Pető Liza. Ahogyan azt már tegnap telefonon megbeszéltük a bátyám nem tudott eljönni, viszont én itt vagyok.
- Rendben. Itt a kulcs, és kérem, itt írja alá.
- Köszönöm. Magának pedig itt a pénz. Jó utat!
- Köszönöm. Magának pedig remélem tetszeni, fog a ház.
- Biztosan - zártam le beszélgetésünket.
Megvártam még elhagyja az utcát, majd elkezdtem becuccolni. Mindent elraktam, amit csak tudtam, de még mindig csak hat óra volt. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni.
YOU ARE READING
Rég találkoztunk, legalábbis, ha nem számítjuk a tegnap estét (Spacc ff.)
FanfictionIgen, megtörténik az, aminek nagyon nem kéne. Egy buli, sok pia, nulla érzelem. Vagy mégis? Az a helyzet, hogy nem lehet eldönteni. Mivel páróra múlva újra eljön a találkozás, és itt már tejesen más szavak repkednek majd a levegőben. Trágár szavak é...