Rég találkoztunk, legalábbis, ha nem számítjuk a tegnap estét (Spacc ff.)

Ezt nem hiszem el!

Egy óra volt, hajnali egy. A bárban mindenki táncolt, bulizott és persze ivott. Nem volt különösebb indokom arra, hogy miért vagyok itt, csak kellett egy kis buli a mához. Mivel mától a bátyámék menedzsere vagyok.

Hat évig jártam szakosított közép suliba Nyíregyházára, hogy azt dolgozzam, amit szeretek. Persze amikor belekezdtem, akkor még nem voltak képben a srácok. Hogy kikről is beszélek? Brúnóról és Spacc-ról, (vagyis Laciról). Az igazat megvallva rég találkoztam velük. Pár hete költöztem haza a családi házba ideiglenesen, amíg a fiúk megtalálják a megfelelő házat hármunknak. Szóval Brúnót is csak kétszer láttam amióta haza jöttem, és rajta is meglepődtem mennyit változott fél év alatt. Gondolom, Lacit se ismerem majd meg. Visszatérve erre a menedzsere dologra... Fél éve, amikor találkoztam a bátyámmal felvetette ötletként a dolgot, aztán nem igen beszéltünk róla. Aztán pár hónapra rá elküldött, egy akkor még félig kész számot, azzal a szöveggel, hogy nézzem meg. Tetszett, nagyon tetszett. Ezért úgy döntöttem pár napra rá, hogy elvállalom a felkérést. És hogy hamar beilleszkedjek, a fiúk kitalálták, hogy lakjunk együtt.

Ezzel csak egy probléma van. A tulaj holnap reggel hatkor elrepül Nizzába, mivel mostantól ott fog lakni, és nekünk addig át kell venni a terepet. Csakhogy tegnap este nem ért rá, (Meg az előző nyolcban sem, és persze hamarabb nem vehetjük át, mert addig ő lakik ott.) így ma hajnali ötkor fogjuk átvenni. Pontosabban fogom, mivel a fiúk most koncerten vannak, és túlfáradtak lesznek, ezért rám bízták a feladatot.

Ezért is kezdtem el szedelőzködni, hisz nem akarok egy koktélruhában odaállítani ezzel a szöveggel: - Na heló, itt vagyok a kulcsokért meg a többiért. Itt a pénz. Jó utat.

Viszont valaki odaült mellém.

- Szia. Tudnál segíteni? Vettem egy nagytükröt, csak az a baj, hogy egyedül nem tudom felvinni a lakásba, félek, hogy eltöröm - hadarta el.

- Persze - feleltem, de ő is meglepődött. Csak én voltam józan a helyen, megértem, hogy engem kért meg.

Felvittük a tükröt, letettük, én még végignéztem, hogy van-e rajta törés. De szerencsére nem volt, amikor felálltam kattanásra lettem figyelmes. Bezárta az ajtót...

Ledobott az ágyra, majd mellém feküdt. Beletúrt a hajamba és megcsókolt, közben éreztem, ahogyan a keze a szoknyám alá csúszik, és jó erősen megmarkolja a fenekemet. Utána leráncigálta a ruhámat, és az övéivel is így tett. És megtörtént az, aminek nagyon nem kellett volna. Bár az én hibám is, hiszen hagytam az egészet.

Háromnegyedórával később, idegesen rohantam lefelé a lépcsőn, közben pedig a ruhámat igazgattam. Hívtam egy taxit és elindultam haza elé. Villámgyorsan átöltöztem, és lefürödtem. Majd beszálltam a kocsimban, ahova már be voltak készítve a cuccaim. Beraktam mellé a pénzt és már hajtottam is ki a parkolóból.

Másfél óra után meg is érkeztem, azért tartott ilyen, hosszan mert volt egy nagy baleset ahol többen is megsérültek. De pont időben ötöt ütött az óra, amikor befordultam a ház elé. Kiszálltam a táskával a kezemben.

- Jó reggelt! Horváth Csaba - ráztunk kezet.

- Jó reggelt! Pető Liza. Ahogyan azt már tegnap telefonon megbeszéltük a bátyám nem tudott eljönni, viszont én itt vagyok.

- Rendben. Itt a kulcs, és kérem, itt írja alá.

- Köszönöm. Magának pedig itt a pénz. Jó utat!

- Köszönöm. Magának pedig remélem tetszeni, fog a ház.

- Biztosan - zártam le beszélgetésünket.

Megvártam még elhagyja az utcát, majd elkezdtem becuccolni. Mindent elraktam, amit csak tudtam, de még mindig csak hat óra volt. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni.