Rég találkoztunk, legalábbis, ha nem számítjuk a tegnap estét (Spacc ff.)

Dalok minden percről

Mostanában a napjaim nagy részét a zenével töltöm. Vagy koncertezünk, vagy stúdiózunk, vagy otthon fekszem az ágyon és jegyzetelek. A Paranoia albumról már pár zene kész is van. (Legalábbis szövegileg.) És ami érdekes lesz benne, az, az hogy lesznek rajta szóló számok. Ilyen például az Elszabadul a pokol is. Úgyhogy a napok nem annyira változatosak. Fellépések tömkelege, stúdiózás a maradék időben, alvás helyett dalszövegírás és a fent maradt időben evésivás.

A mai is egy ilyen este volt, pontosabban hajnal. Nemrég értünk haza a fellépésről, de már négyet ütött az óra. Álmosan, kissé becsípve, a koncert élményeivel, valamint az előző heti emlékekkel ültem neki szöveget írni. Tehát elővettem a telefonomat, felültem az ágyra és nekikezdtem a jegyzetelésnek.

Még mindig zúgott a fejemben az utálóink hangos kiáltásai. Fenyegetőztek, követelőztek, parádéztak. Voltak, akik be is ordibáltak. Közben pedig a telómra is érkeznek az üzenetek az exemtől. Hisz neki nem volt elég egy kis játék, neki több kell. Mindig, mindenkinek több kell. És az ilyen emberektől csak úgy lehet szabadulni ha, elhagyja az ember. Fölösleges látni és tudni, hogy ők ki akarnak téged készíteni. De van elég sanszom így megyek előre, magam mögött hagyva akár az égő várost.

Reggel, vagyis inkább délelőtt, amikor felkeltem éles fájdalom nyílalt bele a fejembe. Így a pár órás alvás után, lekóvályogtam a konyhába. Meglepetésemre útközben senkivel sem találkoztam. Viszont mikor a gyógyszeres doboz felé nyúltam zajt hallottam a bejárati ajtó felöl. Nemsoká rá csöngettek. Gyorsan bevettem a gyógyszert, majd, úgy ahogy voltam, félmeztelenül kinyitottam az ajtót. Karesz állt ott.

- Gyere be - intettem, és közben a hűtő felé vettem az irányt, hátha találok valamit reggeli gyanánt. - Ülj le nyugodtan, egy perc és itt vagyok - folytattam, és kivettem egy energiaitalt - Kérsz? - néztem rá, mire csak bólintott, így két dobozzal sétáltam oda - Figyelek - mondtam végül, és odanyújtottam az italt.

- Mindenképpen el akartam mondani, ha már megtudtam, viszont nem telefon téma ezért jöttem most. - itt egy aprót bólintottam jelezve, hogy értem így folytatta, - Tegnap, amikor a srácokkal bulizni voltunk, láttuk Lizát. És ha jól értelmeztük, ismétlem, csak ha jól értelmeztük, akkor egy randin volt. - ekkor a számban járó édes íz, keserűvé vált, majd mikor lenyeltem, egészen a szívemig szaladt, amit jól megszorongatott.

- Várható volt - feleltem, azt, ami nagyjából tükrözte az érzéseimet.

- Mármint?

- Szoktak írogatni nekik fiúk, de ez így van rendben. - sóhajtottam, majd folytattam, - De köszönöm, hogy elmondat.

- Nincs mit Tesó. De minden oké? Úgy látom annak ellenére, hogy számítottál rá, fáj.

- Őszintén? Pontosan jól tudtam, hogy érdeki a fiúkat, ez mindig is így volt, mi is összejöttünk. Mégis minden ilyen cselekedete belém szúr egy apró szilánkot. Fáj, hogyne fájna, ha még mindig szeretem.

- Tudja?

- Talán, nem is sejti - feleltem szomorúan.

- És nem..?

- Majd ha megnyugszik, elmondom. Előbb vagy utóbb kiderül, de most még mindig zavaros a víz, és nem akarok nagyobb hullámokat okozni. Okoztam eleget.

- Sajnálom.

- Ne sajnáld, nem a te hibád.

- De nem is a tiéd.

- De ő ezt nem tudja, és sajnos ez egyelőre így van jól. Ha tovább lép... - itt elcsuklott a hangom. - Akkor tovább lép, már azért se tudnám hibáztatni.

Egy ideig mindketten hallgattunk. De ő szólalt meg előbb.

- Régóta ismerlek, de nem láttalak ennyire szerelmesnek még soha. Liza, ha tényleg itt hagy, akkor nincs esze. Kár, hogy nem engedet, hogy segítsünk rajtad. Pedig hidd el, tudnánk. Nem gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de a nők és a pia nem megoldás. Fáj, hogy látlak szenvedni, de nem csak nekem. A haverjainknak, a családodnak és a rajongóitoknak is. Lépj még nem késő, lépj, mert, ha sokáig húzod, én fogok helyetted - mondta majd megemelte dobozát és az enyémhez koccintotta. - Igyunk a szebb jövőre és arra, hogy újra együtt lesztek.

Bólintottam, majd lehúztam a doboz maradék tartalmát.

Karcsi elment így újból egyedül maradtam. Miután felöltöztem úgy döntöttem elugrom Milohoz. Kérdés nélkül fogadott. Mindössze annyit beszéltünk, hogy megkérdezze, mihez feszünk fel új részt. Csak azt feleltem, hogy egy új dalhoz, aminek csak pár sora van meg. Annyira, hogy nincs megírva a refrén, nincs kitalálva a cím. Csak az a négy sor.

Nyugodtan randizz bárkivel, úgyis tudom, hogy jobb vagyok.
Vágom nyugodtabb vagy, ha az én kezemet foghatod.
Rájössz minden alkalommal, mérföldekkel jobb vagyok,
Mint a többi srác, aki neked írogat.