Forró augusztusi este volt. A szellő lágyán fújdogált, de nem sokat ért, így inkább a jármű klímája hűtött minket. A buszban fáradtan bámultunk magunk elé, csak a rádió ment. Nemrég fejeztük be a forgatást így a koncert előtt kellett a feltöltődés. Talán csak én voltam ébren. Az ablakon keresztül bámultam az elsuhanó tájat. Liza a vállamon aludt. Szegény annak ellenére, hogy nem is volt benne egyik klippben sem jól elfáradt. A folyamatos szervezés, rendfelügyelés nem könnyű, főleg nem velünk. Mondja ő, hogy szereti csinálni, de a héten nagyon lefárasztottuk. Ezért is találtam ki egy meglepetést neki.
A színpadon álltunk. Éppen szünetet tartottunk két dal között, de a közönség így is tombolt. A számhoz emeltem a mikrofont, hogy felkonferáljam a következő számot.
- A következő dalunk már rég született, mondhatni a karrierünk elején. Aki „ismer" minket tudja, kinek küldöm, hogy ki is az a lány. Igaz nem neki írtam, mégis most neki szóljon, az Érzi a tekintetemen!- kiabáltam a mondat végét a mikrofonba.
Végig neki énekeltem, őt fürkésztem a színpad mögött. Láttam, hogy meghatódott. De amikor halkulni kezdett a zene, olyan történt, amire nem számítottam. Kirohant mellém és megcsókolt. Azonnal viszonoztam és közelebb húztam magamhoz.
A rajongók visítoztak és fotóztak, olyannyira, hogy a biztonsági őrök alig bírták visszatartani őket. Brúnó mosolyra húzta a száját, majd elindult a Budán vagy Pesten.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Rég találkoztunk, legalábbis, ha nem számítjuk a tegnap estét (Spacc ff.)
FanficIgen, megtörténik az, aminek nagyon nem kéne. Egy buli, sok pia, nulla érzelem. Vagy mégis? Az a helyzet, hogy nem lehet eldönteni. Mivel páróra múlva újra eljön a találkozás, és itt már tejesen más szavak repkednek majd a levegőben. Trágár szavak é...
