Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

Ⅱ.

Auróra
——————

Hamar eljött a szombat nagyon jó volt délben kelni. Mintha kicseréltek volna. Kellett is már, annyit tanultam főleg, hogy jó érettségi eredményt szerettem volna elérni éjjeleken át tanultam a tételeket és elemzéseket írtam na meg esszéket.
Csütörtökön eljött hozzám Roli és tartottunk egy unokatestvéres napot. Elmentünk moziba majd beültünk a Fuji Japán Étterembe végül hazamentünk. Persze nagyon sokszor meg kellett állnunk egy-egy kép erejére. Én voltam a fotós, valahogy engem mindig kihagytak a képek közül, de már megszoktam. Mindig árnyék leszek, apa és Roland oldaláról is. Mindig én voltam a kicsi Sallai aki a neve miatt mindent elért. Na de elég a szomorúságból, legyünk boldogak hisz ma megyünk meccsre. 
Pénteken pedig, egész nap csak az ágybanlustultam. Egyszer kétszer kimozdultam a szobámból, amikor éppen éhes vagyszomjas voltam esetleg vécére kellett kimennem.

Háromkor kezdődik a meccs én pedig már kettőkor fogok indulni mivel kicsit messze vagyok a stadiontól. Apa sajnos nem tud velem eljönni mivel a barátaival fogja megnézni itthon egy pár sörrel a kezükben.

Egy fehér farmerszoknyát vettem fel egy mezzel amin unokabátyám száma virított. Egyik szülinapomra az ő mezét kaptam meg de én is adtam neki egyet. Amin az én vezetéknevem és a mezszámom volt rajta. Így most már mind a kettőnknek van a másikról egy-egy meze. A hajamat felcopfoztam, mivel nagyon melege van kint.  Felakasztottam nyakamba a VIP-s kártyámat amit még csütörtökön adott át személyesen Roli. Elpakoltam a kis táskámba egy üveg hideg vizet, a telefonomat és persze az irataimat meg egy kis pénztárcát.  

Egy kicsivel mint félórát utaztam plusz még sétáltam és végre oda értem a stadionhoz. Rengeteg ember volt az épület előtt. Mindegyiknek a kezében volt, vagy egy duda vagy egy sör vagy egy Hajrá Magyarország-os sál és énekelték Az éjjel soha nem érhet véget. Felmutattam a biztonsági őröknek a papírt amin az volt, hogy nem pozitív a korona vírus tesztem mivel csak így engedtek be mindenkit és a belépő kártyámat is. Csak egyet bólintott a kigyúrt őr és bemehettem. 

Felmentem oda ahol a focisták barátnői, család tagjaik szoktak lenni. Leginkább a lányokat láttam beszélgetni a székek közt. Egyből felismertem Bettit unokabátyám párját és odaültem mellé.
Amikor bemutatta nekünk őt Roli az egyik családi összejövetelen, mindenki ellenezte a kettejük kapcsolatát kivéve én. Mindenki azt hitte, hogy Betti csak a népszerűség és a pénz hajtotta de nem ő neki is meg van a saját munkája és ott kiváló dolgokat ad ki a kezei közül. 

-Szia-öleltem át.

-De rég láttalak-szorított meg egy kicsit majd eltávolodtunk egymástól-Mi a helyzet?

-Izgulok az egyetem miatt.

-Felfognak venni, mesélte Roland, hogy milyen jók lettek az eredményeid. Egyébként mikor lehet tudni, hogy bekerültél vagy sem?

-Július végén. Tudod minden évben van ilyen buli ahol megtudják a fiatalok. 

-Jaaj, tudom, én is voltam azon pár évvel ezelőtt. Nagyon jól éreztük magunkat barátnőmmel. 

Mikor rápillantottam a pályára, mind két csapat már javában nyújtott. Majd találkozott tekintetünk Rolanddal aki mellett egy szőkés gyerek állt. Egyet intett nekem és barátnőjének egy puszit küldött a levegőbe mire a másik fiú az irányunkba fordult. Ő volt az akivel beszélgettem. 

-Ismered Andrist?

-Mi?-fordítottam fejem irányába-Ja neem, amikor hívtam Rolit akkor ő vette föl de én rányomtam a telefont. 

-Az szép volt Rara-nevetett ki. 

-Sziasztok-ült oda hozzánk Dia, Gulácsi felesége. Ölében pihent kisfiuk Dominik, de valamit észrevettem Dián. Sokkal nagyobb a hasa. 

-Te terhes vagy?-támadtam le. 

-Én is örülök, hogy újra láthatlak Róra. Szia Betti.

-Szia-ölelték meg ők is egymást. 

-Na de, vissza az én kérdésemhez, igaz ez?

-Igen-mosolyogva bólogatott. 

Diával még a tavalyi összejövetelen ismerkedtünk meg amit a fiúk minden év karácsonyakor megrendeznek. Akkor Roli nem tudott elmenni Bettivel mivel elkapta ezt a fránya vírust és az ágyban töltötte a szeretet ünnepét. Így én mentem el helyette, egyből megtaláltuk a közös hangot úgy, hogy van egy pár év kor különbség. Az eszméletlenül cuki Dominik is ott volt vele és állandóan velem akart lenni. Így volt, hogy egy-egy hétvégén ott voltam vele és játszottunk, vagy amikor Dia nem ért rá mindig én vigyáztam rá. 

Elérkezett végre a három óra, elsőnek a magyar Himnusz hangzott el, ordítva énekeltük el kezünk pedig a szívünkön pihent. Majd a francia, levették a pulcsijukat a játékosok és felálltak helyükre. Mindkét fél csapatkapitánya címert cserélt és pénzfeldobással döntötték el ki teszi meg a kezdő rúgást. Szerencsére mi kezdhettünk, már majdnem ott lógott a levegőben az első gólunk mikor kivédték. A fiúkon lehetett látni, hogy kezdenek szétesni, tudják, hogy a franciák nagyon erősek és ők semmire sem képesek de hinniük kellene magukban. De valami isteni áldás szállta meg őket mivel a hosszabbításban drága Fiolánk belőtt egy szép gólt. Természetesen a mi magyarok őrjöngeni kezdtünk ahogy a fiúk is. Kiszaladtak és szegény riporter asztaláról mindent feldöntöttek  és buzdították az ott lévő hazaiakat. Na ebből lesz címlapsztori. Lefújták az első negyvenöt percet a fiúk bementek az öltözőjükbe. 

-Nagyon remélem nem bízzák el magukat így a gól után-ráztam a fejemet-Szerinted leengednek hozzájuk?-fordultam Diához. 

-Egy próbát megér-húzza a száját. Egyből fel is pattantam helyemről és elkezdtem menni az öltözők felé. Nem nagyon akart beengedni a kigyúrt férfi de meggyőztem és berontottam a fiúkhoz. 

-Édes isten-ijedtek meg. 

-Hupszi, kicsit durván jöttem be-nevettem el magam.

-Hogy tudtál bejönni? 

-Sallai a vezetéknevem-mondtam magabiztosan. 

-Rara te meg mi a fenét keresel itt?-lépett mellém unokabátyám. 

-Szerintem szükségetek van a Rara féle szent beszédekre. 

-És milyen az?-kérdezte Fiola. 

-Beszoktak válni, amit mondtam nektek a portugálok elleni meccsen azt ő mondta-karolta át vállamat. 

-Büdös vagy-löktem le magamról.

-Te is ilyen szagú szoktál lenni-vágott vissza. 

-Lehetne, hogy nem kezdtek el civakodni-szólt közbe Peti. 

-Bocsi-mondtuk egyszerre. 

-Nos csak annyit szerettem volna, hogy ne boruljon el az agyatok attól, hogy belőttünk egy gólt hanem folytassátok tovább és nem kell menőzni. Mert az nem vezet semmi jóra. 

-Köszönjük-én csak bólintottam. 

-Hát akkor visszamegyek a helyemre, nektek meg sok sikert. 

Visszasétáltam a helyemre de előtte elmentem mosdóba majd végre elfoglaltam kényelmes széket. Eddig jól játszottak és betartották amit kértem. Mindent amit ők tudtak beletették és összefogtak, de egy gól után amit Griezmann lőtt szét estek és feladták. 

-Ne, ne ne-álltam fel a helyemről. Láttam a szomorúságot a fejükön de mi közönség nem adtuk fel, énekelni kezdtünk mindent csináltunk, hogy ne legyenek elkenődve. 

Hát nem valami nagy mosollyal jöttek le a fiúk a pályáról. Mi hárman fogtuk összes cuccunkat és már mentünk is fiúkhoz vigasztalni. 

...