Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

Ⅵ.

2021. augusztus.

Andris
——————

Múlt hét pénteken megkeresett egyik haverom aki természetesen Roland volt. Megkért, hogy kísérjem el valahova ma. Persze, hogy igent mondtam rá, hisz nincs a közelben semmilyen meccs sem a válogatottal, sem a saját csapatomba. Meg szerettem volna kimozdulni itthonról. Mióta hazajöttünk a nyaralásról azóta egyre furcsább velem barátnőm. Már nem jó vele az együttlét sem. Most vagy velem van a gond vagy vele. Ezért is jobbnak láttam, ha elszakadok egy kicsit tőle egy pár napra hátha rendezi a fejében lévő gondolatait és minden helyre áll vagy sem. 

Még aznap megrendeltem a Németországba tartó repülőjegyet és persze Rolandéknál fogok megszállni. Ő hívott meg ő viselje gondomat. Azt nem mondta, hogy hova fogunk menni de kíváncsi vagyok. 

Lassan a gépem száll, észre sem vettem, hogy már itt vagyunk annyira elmerültem a gondolataimba. Roland kijön értem a reptérre ahogy megbeszéltük. Miután sikeresen landoltunk megkezdtük a kivonulást. Már szerettem volna megmozgatni a  jól megpihent tagjaimat. Bár nem lesz túl kényelmes, de van ilyen. 

-Haver-ölelt át. 

-Jó újra látni-veregettem hátba. 

-Na mehetünk?-nézett rám, én megfogtam kisebb bőröndöm fogantyújára és húzni kezdtem magam után-Milyen volt az út?

-Végig aludtam, na meg gondolkodtam. 

-Micsodán? Várj kitalálom, Rebecca zavar. 

-Fejen találtad a szöget. Nem tudom mi van vele mostanában. Nem önmaga, pedig én tiszta szívemből szeretem. 

-Na akkor jó is, hogy eljöttél. Lehet jót tesz majd nektek ez a pár nap különlét. 

...

-Egyébként még mindig nem mondtad el mire megyünk ma? 

-Majd megtudod. Ötkor fog kezdődni addig aludj egyet. 

Felmentem az emeletre, ahol az egyik vendégszoba volt, ha ellátogattam ide Rolandhoz és itt is aludtam akkor mindig ezt a szobát foglaltam el.
Mikor beléptem szembe tűnt némi változás. Ki lettek cserélve a bútorok, na meg a tévé is, ami volt pici abból lett egy jó nagy. Újak lettek a képek a falon és az a régi foltot is eltüntették a helyéről. 

Letettem a komód mellé poggyászomat és egyből belevetettem magam a puha ágyba. Legalább ezen nem változtattak. Csak néztem a plafont és csak voltam. Majd éreztem, hogy szemeim nem bírják és elnyelt az álom világa.  

Nem tudom mennyit aludhattam, de nagyon kipihentnek érzem magam. A többhétnyi stressz távozott belőlem, már nem éreztem súlyt a vállamon. Lehet, vagy csak a nagyon kényelmes matrac és párna egyveleg csodákat tett velem.

-Jó reggelt-túrtam bele hajamba. Mindketten a konyhában tartózkodtak vagyis Roli készülődött valahova-Hova hova?

-Megint a reptérre-sóhajtott egy nagyot és már el is ment. 

-Kiért ment ki?-fordultam barátnőjéhez Bettihez. 

-Majd meglátod. 

-Ugyanolyanok vagytok, ugyanolyanok, drága pasikád is ugyanezt válaszolta nekem az egyik kérdésemre. 

Betti készített nekem egy finom kávét, de ennivalót nem. Csak annyival leintett, hogy nemsokára hozzák a kaját a többiek. Na de én már éhen veszek.