Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

ⅩⅩⅥⅠⅠ.

2023. június

Auróra
——————

Több, mint egy év telt el azóta, hogy független nő lettem ismét. Mikor megláttam őket ketten nagyon rossz érzés fogott el. A fájdalom, a csalódás és a szomorúság kavargott testemben azokban az órákban. Még aznap este haza akartam menni de a bennem lévő alkohol miatt nem tettem így valahol meghúztam magam. 

-Auróra hát te?-nyitott ajtót a lány. Kérdőn húzta fel szemöldökét mikor meglátott engem éjjel a verandájukon. 

-Meg...meg..

-Gyere be-karolt át és behúzott a meleg házba. 

-Kincsem ki az?

-Auróra? Te meg..

-Most nem Dominik. Adok egy takarót ülj le a kanapéra addig készítek forró teát magunknak, utána meg elmesélsz szépen mindent. 

Dominik hozott nekem egy szőrmés meleg takarót, mely áldás volt számomra, hiszen kint átfagytam az ruhácskámba. Egy szűk, tapadós fehér ruhát viseltem egy fehér magassarkúval. Csalóka mostanában az idő, főleg tavasszal mivel reggel megfagysz majd délután kiolvadsz a melegtől végül este ismét lehűl a levegő. 

-Na itt is vagyok-szakított ki merengésemből Léna-Tessék. 

-Köszönöm-vettem át a forró csészét, néhányszor megfújogattam majd óvatosan apránként kortyolgatni kezdtem. 

-Szia szerelmem-karolta át derekamat Barni

-Sziaa-bújtam hozzá.

Pár hónapja jöttem össze Barnabással, akit én csak Barninak hívok, ő az az ember kivel megpróbálom elfelejteni azokat a hónapokat miket átéltem Andrissal. Nem nagyon örültek neki sem anyáék sem Petráék. Még ki se mondtuk az "sz"betűs szót, ráadásul nem táplálok olyan érzelmeket mint Andrisnál. Mindig őhozzá hasonlítod. Olyan, mint egy jó barát, egy kis extrákkal, sohasem lesz több. Nem is tudnék úgy rátekinteni. De szegénykém próbálja feloldani megfagyott szívem. Ő is a Semmelweisre jár csak másik szakra. Pletykák szerint más lányokkal is kavargat a hátam mögött. Persze nem hiszem el ezeket, csak szét akarnak minket szedni. 

-Milyen napod volt?-nyomott egy nyálas puszit nyakamra. 

-Nagyon fárasztó. Hamarosan kezdődik a szezon is-sóhajtottam nagyot. 

Mióta elváltak útjaink a focistával az egyetemre és a karrieremre fektettem nagyobb hangsúlyt. Eleinte nehéz volt párhuzamba hozni a két dolgot de megérte, újra ott vagyok a toppon. Nagyon jól megy az egyetem, már csak két év és befejezem az elméleti részt aztán lesz egy teljes évem elsajátítani a gyakorlati részt. 

Az a hír járja már napok óta az öltözőnkben, hogy híres csapot edzői is meg fognak jelenni a mostani meccsünkre. Ezáltal mindenki beszeretett volna kerülni a kezdőbe, hogy felfigyeljenek rá és szerződést ajánljanak neki. 

-Ez vajon ki lehet?

-Hogy micsoda?-ráztam meg a fejem. 

-A csengő, fogadni merek, hogy annyira bambultál, hogy nem is hallottad. 

-Meg is nyerted-nevettem fel. Kibújtam ölelő karajai közül és az ajtóhoz mentem-De jó újra látni téged-ugrottam fel, szerencsére reflexei gyorsan kapcsoltak és még időben elkapott anélkül, hogy elestünk volna. 

-Te is hiányoztál hugica. De most már kezdesz nehéz lenni. 

-Hé most fogytam le pár kilót. Gyere menjünk be.