Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

ⅩⅩⅠⅠⅠ.

Andris
——————

-Miért az orvostól kellett megtudnom? Miért nem mondtad el?-szorítottam meg a kórházi ágyon pihenő kezét.

-Mert nem szerettelek volna elveszíteni-könnyezett be életem szerelme.

-Tudod, hogy bármi is történjék soha sem hagynálak el téged-nyomta kezére egy puszit.

-Tudom, szeretlek.

-Én is szeretlek-mosolyogtam rá.

Pár órával ezelőtt

Nagy sikolyra lettünk figyelmesek a konyhából mire Erikkel felkaptuk a fejünket. Először csak azt hittük, hogy megijedtek valamitől talán egy póktól így keresgéltünk tovább filmek sokasága közt.

-Úristen Auróra-hallottuk meg Petra kétségbeesett hangját. Egyből felkeltünk a kanapéról és berohantunk a helyiségbe.

-Mit történt?-siettem oda a földön fekvő barátnőmhöz.

-Én..fájt a hasa leültettem és adni akartam neki egy kis rágcsálnivalót hátha jobban lesz tőle. Mikor hallottam a csattanást és már a földön feküdt.

-Istenem, Auróra kelj fel-ütögettem arcát hátha magához tért-Kincsem maradj itt jó. Hívjátok a mentőket. Kicsim.. igen ügyes vagy tartsd nyitva a szemet. Hé maradj ébren. Hol van már az a kibaszott mentő.

-Pár perc-rakta le a telefont Erik.

-Nem kell sokat kibírnod kincsem, tartsd nyitva a szemed. Hallgasd a hangomra jó-simítottam végig az arcán. Szirénára lettünk figyelmesek Petra le is ment hozzájuk és pár másodperc múlva már jöttek is egy hordággyal a mentősök.

-Hogy hívják a kisasszonyt?

-Sallai Auróra-válaszoltam az egyiknek aki az adatokat vette föl míg a másik két mentős megvizsgálták a szerelmemet.

-Hány éves?

-Tizenkilenc lesz idén.

-Van valami betegsége esetleg allergiás valamire?

-Nem tudok róla.

-Korábban volt valamilyen műtéte?

-Öhm még nyáron az egyik meccsén kiment ismét a térde és újra kellett műteni. Utána meg gyógytornára volt kiírva.

-Értem, elmondaná, hogy történt az eset.

-Ezt inkább a barátnője Petra tudja részletesebben elmondani-pillantottam a lányra aki átvette az én helyemet és ő kezdett el beszélni a férfival.

...

Már egy órája itt ülök a várakozóban de senki nem mond semmit. Csak én jöhettem be hiszen még tart a járvány helyzet, de nem annyira erősek a szabályok. Felhívtam már anyáékat és az ő szüleit is értesítettem de sajnos nem tudnak feljönni és meglátogatni a lányukat így amikor megérkeztek ide akkor lementem hozzájuk a bejárathoz.

-Sziasztok-köszöntem nekik, megöleltem Auróra szüleit és Petrát is aki még mindig a délután történtek óta sokkban van.

-Hogy van?-kérdezte Auróra édesanyja.

-Nem tudok róla semmit, egy orvos sem mondott semmit és persze be sem mehettem hozzá.

-Hoztam neki ruhát ha esetleg felébredne.