Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

ⅩⅤ.

Andris
——————

Nem tudom, hogy jó döntés volt elhívni a mai meccsre Aurórát. Lehet kezdek valamit iránta érezni? Vagy csak ez egy hirtelen fellángolás számomra? Egyszerűen nem tudok rá normális választ adni ezekre a kérdésekre.  Azt se tudom miért hívtam el. Semmit sem tudok. Kész kavalkád van jelenleg a fejemben.

Ez a kavalkád rátett az alvásomra is hiába, hogy itt az edzőközpontban pihe-puha ágyak vannak mégse éreztem magam kialudtnak. Ez még rá is mehet a mai játékra.

Reggel kilenckor csörgött az ébresztőm hiszen tíz órakor lesz a reggeli és akkor egy kis taktikai megbeszélés. Szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban és ugyan így tett szobatársam Laci. Lassan kikászálódtunk az ágyainkból és öltözni kezdtünk. Egy kényelmes nadrágot vettem fel és egy csapat pólót.

-Jó reggelt-csatlakozott hozzánk a kapusunk a lift várakozásban mivel vagyunk annyira lusták, hogy ezt használjuk mintsem a lépcsőt.

-Szia-köszöntünk egyszerre Lacival.

-Remélem most valami finom kaját kapunk. Nem valami diétás szart-vágott savanyú arcot Kleinheisler.

-Hát vigyáznunk kell az alakunkra csajszik-vékonyítottam el hangomat.

-Persze még az kellene. A jó zsíros kenyér na az lenne a legjobb így meccs napjára.

-Támogatom Gulácsi ötletét.

Nem voltak sokan az étkezőbe vagyis a csapatból csak mi hárman, de a válogatott stábjai már lent ettek a nekik kialakított asztalnál. Tíz előtt pár perccel kezdtek beözömleni a srácok. Szerencsére ma svéd asztal volt és bármit ehettünk róla, amit csak volt rajta. Egyből enni kezdtünk miután helyet foglaltunk a jól megpakolt tányérunkkal. A reggeli végeztével Rossi tartott nekünk egy kis beszédet és átbeszéltünk mindent.

Ezután megkaptuk a várva várt masszázsunkat, ami kicsit ellazít minket és elfeledünk mindent arra az egy órára. Valaki csak az izomlazító masszázsgépet vette igénybe valaki ellátogatott a csapat masszőreihez.

...

Már nyolc óra van szóval negyvenöt perc és kezdődik a meccs. Fel volt már mindenki öltözve és negyedkor kezdtünk el bemelegíteni. Reméljük megint telt ház lesz mert akkor mindig jobb a hangulat.

Egy jó ideje futkorászunk a pályán mikor megláttam az első szurkolókat elfoglalni a helyüket. Aztán egyre többet, a legtöbbje magyar volt, lesz itt hangulat. Majd elkezdtem pásztázni azt a helyet, ahova Auróra jegye szól, de még üres.

-Mit nézel ennyire haver?-érintette meg a vállamat Sallai. Most mondjam azt, hogy keresem az unokahúgod, hát páros kézzel üt agyon engem, hisz nagyon félti a lányt.

-Semmit, csak elbambultam-rántottam meg a vállamat így próbáltam előadni a hanyag stílust, de nagyon nem ment.

-Az ott nem az unokahúgom?-nézett rám. Egyből odavezettem én is a tekintetem. Hát eljött. Mindketten intettünk neki mire egyből visszaintegetett.

-Öhm igen?-ez hangzott kérdésnek, mint válasznak.

-Te hívtad meg?

-Öhm.. igen. Mostanában elég jól összebarátkoztunk így gondoltam elhívom.

-Valamiben sántikáltok-nézett szemembe mélyen, amitől megijedtem-Ti lefeküdtetek.