Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

Ⅸ.

Auróra
——————

-Elég volt nem bírom tovább-görnyedtem le a szivacsra amin különféle gyakorlatokat kellett végeznem.

-Ara ne már, még csak fél órája megy a gyógytornád-nézett rám csoport tett kézzel.

-Még csak fél óra?-néztem rá kikerekedett szemekkel-Már egy órának tűnt nekem.

-Hát nem drága Csipkerózsika-rázta nevetve fejét.

-Hé, nem ér viccelődni a nevemmel.

-Rendben álomszuszék-nevetett tovább-Most már értem miért vagy ilyen lusta, hisz mindig csak alszol és alszol.

-Most véged-álltam fel nehezen és felé iramodtam.

-Vigyázz a térdedre. Nem az igazi és nem jó még futásra.

...

Szerencsére már végeztem ezzel a kínkeserves tornával. Zsolt mindig megkínoz engem és élvezi is a szenvedésemet, állandóan mosolyog rajta mikor fájdalmas fejeket vágok egy-egy gyakorlat után. De meg kell küzdeni a fájdalommal, ha minél előbb a pályára tudjak állni és sikeres meccseket átélni.

Most apa nem jött értem, hisz itt volt Roland így megbeszéltük, hogy engem ő visz haza és ő is ott alszik nálunk. Úgy is van neki saját szobája nálunk mivel annyiszor aludt itt amikor tini volt. Emlékszem, voltak olyan alkalmak amikor a hozzánk közeleső szórakozóhelyre jött el és buliztak az itteni barátaival Egy hátránya volt, mindig én mentem érte és az utat végig énekelte, kínkeserves, fülsértő hazautak voltak azok.

-Na mehetünk?-sétált ide hozzám unokabátyám.

-Mehetünk persze-biccentettem egyet. A fiú átkarolta a vállamat és megindultunk a kocsihoz.

-Ja nem is mondtam-egy pillanatra felnéztem rá, hogy folytassa-Velünk jön Andris is.

-Ahj ne már-nyafogtam egyet.

-Rara, délelőtt is velem jött szóval most is. Egyébként miért marjátok egymást folyamatosan?

-Én nem csípem a képet és ez szerintem zavarja őt így megy az oda-vissza a beszólogatás-vontam vállat.

-Fiatalok-nem láttam, de biztos volt abban, hogy megforgatta szemeit.

-Te is az vagy-szóltam rá-Jaj bocsánat pár évvel igen idősebb vagy. Kis tata, még nem kell a járó keret, nem fáj a derekad?-néztem fel rá aggódó szemmel.

-Mindjárt mehetsz gyalog. Még, hogy én tata-mutatott magára-Bár, ha ilyen szép leszek öreg koromra a nők áradozni fognak értem.

-Jaj, fejezd be egó király-löktem meg vállammal a vállát.

-Én csak az igazságot mondom hercegnő-nevezett a régi becenevemen. El is mosolyodtam rajta-Most mi az ?

-Olyan rég becéztél így. Volt egy időszak amikor csak így hívtál. Emlékszel?

-Hát persze-mosolyogva bólogatott.

-Egyébként hol van már a szőkénk?-néztem oldalra hátha meglátom már a potyautasunkat, de sehol sem láttam meg.

-Nagyon nehezen és jóó lassan készülődik el.

-Beülhetnék mert már hasogat a térdem?

-Persze-bólintott majd a zsebéből elővette kocsi kulcsát és kinyitotta nekem az autót meg persze az ajtót is. Segített beülni hiszen nem vettem be semmilyen magnéziumot sem fájdalomcsillapítót mielőtt elmentem otthonról. És leginkább ezek segítik, hogy ne annyira érezzem a fájdalmat és a nagy lüktetést amit, szoktam észlelni a gyógytornák után.