Veszélyes ismerős || schäfer a. |✓|

ⅩⅩⅥⅠ.

2023. június 

Andris
——————

Több, mint egy éve, hogy megtörtént az eset. A média mind a magyar és mind a német újságok felkapták a hírt. Hetekig mi voltunk rajta a címlapokon az internetes hírportálokon. Szerencsére május végére kezdett elfelejtődni és egyre kevesebben írtak rólunk cikket, hiszen valamelyik híresség bakizott a kamerák előtt így azt kezdték el hirdetni. 

Emlékszem mikor megjelent rólunk az első cikk utána egyből jöttek az üzenetek ismerősöktől csapattagoktól, barátaimtól és persze a szüleimtől. 

-Szia szívem-lépett be szerelmem az ajtón. Napok kérdése és megejtjük a barátságos meccset a lengyelekkel. A Puskás Arénába fogják megrendezni még kiszeretnénk élvezni ezt az egy napot mivel holnap reggel már a buszon ülünk a csapattal úton az edzőcentrumba. 

Így amint megérkezett a szerelmem egyből indultunk a Népligetbe, hogy ott tartsunk egy kis közös pikniket. Jó érzés töltött el, hogy itt lehetek szülőhazámban, igaz Németországban minden szép és jó de mégsem érzem ott úgy magam. 

Hamar oda is értünk egy árnyékos helyet kerestünk ahol le tudunk pakolni. Kutyusom is kezdett negyed óra keringés után nyüszíteni, hogy ő már elfáradt és szeretne pihenni. 

-Nézd ott van egy fás terület-mutatott a pár méterrel arrább lévő területre. 

-Tökéletes lesz. Gyerünk Nanco már csak pár lépés és aludhatsz-nézetem le a kutyára. 

-Soha nem fogom megszokni ezt a kommunikációt. 

-Ezt minden alkalommal elmondod. 

-És fogom is. 

Miután odaértünk a talált helyre lepakoltunk majd szépen leterítette a plédet én pedig kiszedtem a kosárban lévő finomságokat. Nanco is elfoglalta mellettünk a helyét, persze neki elhoztuk a hordozható alvóhelyét. 

-Olyan jó így együtt lenni. Csak te és én-öletem át derekát. Én a fának dőlve ültem ő pedig a lábam közt. 

-Ezzel egyetértek. Szeretlek. 

-Szeretlek-fordítottam magam felé, hogy egy érzéki csókot nyomhassak telt ajkaira. 

-Már több mint egy éve, hogy újra összejöttünk.

...

Már délután három óra és még mindig itt vagyunk a Népligetbe. Nagyon telik az idő mikor együtt vagyunk és ezt nem egyszer vettem már észre. Voltak fura tekintetek akikkel szembe ütköztem, gondolom egy dedikálás miatt akartak idejönni de nem mertek. 

Fél négy körül kezdett beborulni az ég és a szél is felerősödött így elkezdtünk szedelőzködni hiszen nem szeretnénk, hogy elkapjon minket a vihar. 

-Bocsi sziasztok-hallottam meg hátunk mögött egy lány hangot. 

-Sziasztok-néztem a két lányra akik egy-egy képet és sapkát szorongattak kezükben-Aláírjam?

-Az nagy öröm lenne számunkra-nyújtották át a tárgyakat és egy alkoholos filcet. Gyorsa aláfirkantottam az összeset és mellé kértek egy közös képet is. 

-Sajnáljuk Aurórával történteket-szólalt meg a másik lány. 

-Én is-sóhajtottam-De újra boldog vagyok, hát nem a lényeg?

-De pontosan de az is, hogy ki mellett és, hogy igazi e a boldogság. 

Ez durva egy kis kamasz lány kioktatott engem? És mennyire igaza is van.