💜Más világ💜 /Dean Winchester ff./

18.rész - Felismerés

- Hé, Emily! -szakította félbe a gondolat menetemet Cas.
- Oh, Szia Cas. -kaptam fel a fejem.
- Minden oké? -nézett rám az angyal.
- Ja igen, persze... Minden rendben. -feleltem.
- Pedig nem úgy tűnsz. Olyan fejet vágsz, mint aki nem is tudom... -esélye sem volt befejezni a mondatát.
- Pedig tényleg jól vagyok. -mondtam s rá néztem, majd mosolyt erőltettem arcomra.
- Hát, rendben... ha te mondod... -hagyták el a szavak a száját, majd ezt követően sarkon fordult és némán kezdte elhagyni a helyiséget. Pár másodpercre csak lépteit hallgattam, ahogy távolodnak tőlem, majd ekkor beugrott...
- Várj Cas... -fordultam hirtelen utána- Kérdezhetek valamit?
- Persze. Bármit. -nézett a szemembe.
- Régóta ismeritek már egymást Deannel igaz?
- Igen, mondhatni. De miért kérdezed? -nézett rám s, ahogy kék szemeibe néztem láttam, hogy kissé zavarodott. Bár ez tőle nem igazán volt meglepő.
- Csak azért, mert Sam szerint Dean teljesen belém zúgott, viszont én nem úgy látom... Vagyis persze észrevettem, hogy figyelmesebb és jobban odafigyel rám, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy szerelmes lenne belém...
-Hát, ha gondolod beszélhetek vele erről. -ajánlotta fel Cas a segítségét.
-Nem is tudom... Nem akarlak ebbe bele keverni, meg amúgy is... Nem tudom mennyire lenne ez jó ötlet... Lehet inkább nekem kéne vele beszélnem...
-Ahogy gondolod Emily. Nem kényszerítek rád semmit. Ha te szeretnél beszélni Deannel akkor beszélj vele. De bármikor szólhatsz nekem, ha nem megy és beszélek én vele. -mondta, majd megfogta vállam, én pedig magamhoz öleltem és megköszöntem neki, hogy felajánlotta a segítségét.
-Köszönöm Cas, tényleg... De szerintem úgy lenne fair vele és velem szemben is, hogyha én beszélnék vele erről. -mondtam, majd rámosolyogtam.
-Rendben, de ha segítség kell csak szólj. -mondta kedvesen.
-Rendben. -mosolyogtam rá, majd kimentem a nappaliba, ahol Sam ült egyedül.
-Minden rendben Emily? -nézett fel rám a számítógépe mögül.
-Persze, gondolkodtam azon, amit mondtál nekem a konyhában Deanről és arról, hogy szerelmes belém. -Sam csak nézett rám és várta, hogy elmondjam mire is jutottam- És arra jutottam, hogy beszélek Deannel.
-Na, ezt örömmel hallom, mert mióta te itt vagy tényleg más ember és máshogy viselkedik. Előszőr tény, hogy azt hittem, hogy csak meg akar fektetni, de aztán... -tartott egy kis szünetet mondandója közben- De aztán, ahogy utánad futott akkor és ahogy múltkor kiment hozzád, hogy megvigasztaljon... Rájöttem, hogy nem meg akar fektetni. Dean egyszerűen csak szerelmes.

Ahogy hallgattam Samet, mint külső szemlélőt erről az egészről rájöttem... Dean tényleg szerelmes... Belém... És rájöttem, hogy én is belé...