💜Más világ💜 /Dean Winchester ff./

27.fejezet - Menjünk "átöltözni"

-Gabriel? Aki elrabolta? -nézett kételkedően Dean Casre és Gabrielre is egyaránt.
-Igaz ez Gabriel? -néztem rá az arkangyalra, akinek látszólag bűntudat ült az arcán.
-Igen... Cassie kis monológjától beláttam, hogy igaza van és nem vagy veszélyes és ha akartad volna akkor már rég kifecsegted volna a titkainkat. -nézett a szemembe Gabriel.
-És miért is higyjünk neked? -kérdezte dühösen Dean.
-Én hiszek neki. -fordultam Dean felé.
-Te hiszel neki? DE HISZ ELRABOLT! -emelte fel a hangját Dean.
-Előszőr is lehet, hogy elrabolt, de meg is mentett nem csak engem, de Cast is, másodszor ne kiabálj velem. -mentem oda Deanhez.
-Bocsánat... Csak annyira feldühít, hogy hiszel neki azok után, hogy elrabolt. -válaszolta Dean, visszatérve normál hangneméhez.
-Gabe egy jó angyal. Sokat segített nektek a sorozatban és ezért merek neki hinni. -néztem Dean szemébe.
-Innentől tényleg jó leszek s, hogy ezt bizonyítsam én leszek Emily őrangyala. -lépett oda hozzánk az arkangyal.
-Ez biztos jó ötlet? -kérdezte Dean, majd rám nézett.
-Én bízom Gabrielben. Úgyhogy nekem oké. -mondtam, majd Deanre néztem- Ne aggódj drágám, ha valami van úgyis itt van Cas is.
-Igaza van. Majd én figyelek rá, hogy Gabriel viselkedjen. -értett egyet velem Castiel.
-Na jó... Legyen... -adta be a derekát Dean, majd Gabe-re nézett- De ha bármi baja esik Emilynek mialatt te őrangyalkodsz, isten engem úgy segélyen megöllek Gabriel!
-Vettem... -válaszolta az arkangyal.
-Egyébként srácok, Emilynek még mindig szülinapja van! -szólt közbe Sam- Igaz, hogy vagy 3-4 órát elvett ez az elrablósdi, de ennek ellenére még mindig őt ünnepeljük!
-Samnek igaza van. -értett egyet Bobby, majd Dean felém fordult.
-Ne haragudj... Bobbyéknak igaza van, ma téged ünneplünk. Szóval mit szeretnél csinálni? -tette fel a kérdést a Winchester.
-Nem is tudom. Elmehetnénk kocsikázni, tudod mint a múltkor. -néztem rá, miközben kezeim vállán keresztül, a nyakát átkarolva pihentek.
-Jól hangzik. -mosolygott rám, majd felkapott- Akkor menjünk és öltözzünk át.
-Aztán csak halkan! -gúnyolodott Sam.

Ezután Dean bevitt a szobánkba, majd letett és megcsókolt. Majd miután ajkaink elváltak a szekrényhez sétáltunk.

-Te miért az én ruháimnál nézelődsz? -nézett rám Dean kérdően.
-Naaa... Szülinapom van! És a te pólódba akarok lenniii! -bámultam rá boci szemekkel.
-Na jó... Legyen! -adta meg magát- Ennek a nézésednek nem tudok ellenállni.

Amint ezt kimondta újra ajkaimnak esett és csókolózni kezdtünk. Pár perc után felkapott, az ágyhoz vitt, majd lerakott és felém emelkedett.

-Biztos szeretnéd? Végülis ez a te szülinapod. -vált el ajkaimtól és szemeimbe nézett, mire én csak elmosolyodtam.
-Túl sokat beszélsz Winchester. -mondtam ki, majd ajkaink újra összeértek s Dean felettem ékeskedett.

Miután végre sikerült kicsit felülnöm, elkezdtem levenni Deanről azt a kockás flanel inget, ami rajta volt, illetve lehúztam róla a pólóját, majd végig simítottam kidolgozott felső testén és utána ő is leszedte rólam az én pólómat. Ezután elfeküdtem az ágyon, ő pedig felém emelkedett és elkezdte a nyakamat csókolgatni, majd csókjaival egyre lejjebb vándorolt, amit én halk nyögésekkel díjaztam. Mikor elért a hasam aljáig feltérdelt az ágyon és lehúzta rólam a nadrágomat, aztán magáról is levette a nadráját és alsónadrágját is. Miután már mindketten teljesen meztelenek voltunk ő férfiasságával belém hatolt, amit szintén nyögésekkel díjaztam. Hogy ne legyek olyan hangos száját az enyémre tapasztotta, de még szerintem így is elég hangosak voltunk. Mikor már mindketten a vége felé jártunk a tempó kicsit megváltozott, majd lökött még egyet s ezután mindketten felnyögtünk, majd pedig kifáradva feküdtünk egymás mellett.

.........
-Ah... Dean... -hallatszódott ki Samékhez Emily hangja.
-Még jó, hogy csak öltözni mentek. -nevetett fel Sam.
-Na igen. Bár gondolhattuk volna, hogy ez lesz belőle. -válaszolta Bobby.

.........
-Hát ez... nagyon jó volt... -jegyeztem meg.
-Egyenesen csodálatos. -válaszolt Dean, majd kezével közelebb húzott magához, átkarolt és ránk terített egy takarót, majd karjai ölelésében aludtam el.