💜Más világ💜 /Dean Winchester ff./

23.fejezet- A beköltözés

Még az nap délután vissza mentünk Bobbyhoz és elhoztuk Deanék cuccait, illetve elugrottunk arra a helyre, ahol az nap reggel felkeltem, hogy ide kerültem és meglepetésemre ott voltak a ruháim. Azt hittem, hogy csak én kerültem át ebbe a világba.

-Hogy lehet, hogy a ruháid is itt vannak? -nézett rám Sam.
-Fogalmam sincs Sam, elhiheted. Én is ugyanúgy meg vagyok lepődve rajta, mint ti. -válaszoltam.
-Szerintem most inkább arra koncentráljunk, hogy beköltözzünk a bunkerbe. -szólalt fel az idősebbik Winchester, majd elkezdte a ruháimat hajtogatni és pakolni, amin én csak mosolyogtam.
-Dean Winchester hajtogat? Ez új. -nevettem fel.
-Hát igen, én sem vagyok hozzá szokva. -nevetett fel ő is, majd félbe hagyta a hajtogatást és rám nézett- De te ezt váltod ki belőlem.

Erre én csak elmosolyodtam.

-Hatással vagyok a nagy Dean Winchesterre? Én? -vettem fel a szemkontaktust a férfivel.
-Igen. -lépett egyre közelebb, míg csak pár centi választott el minket s mélyen szemeimbe nézett- Te, Emily Anderson nagyon nagy hatással vagy rám. Még soha senki nem volt rám ilyen hatással, mint te. És ez kissé megrémiszt...
-Oh... -ez utóbbi kijelentése kicsit lelombozott, amit ő is észrevett.
-Hé, ne szomorkodj, mert még nem fejeztem be. -vágott szavamba- Kicsit megrémiszt, de ugyanakkor eltölt kíváncsisággal, hogy mégis hogyan lehet ilyen hatással rám bárki. Illetve boldogsággal is eltölt, mert TE vagy rám ilyen hatással és nem egy random csapos lány, nem egy sztriptíz táncos lány, hanem TE, Emily Anderson.

Ettől a kis monológjától egy picit elérzékenyültem és csak mosolyogni tudtam. Főleg azért, mert még senki nem mondott nekem ilyen dolgokat, illetve boldoggá tett, hogy ezt pont Dean Winchester teszi.

-Na jó, pakolhatjuk Emily cuccait? -szólt közbe Sam, mi pedig csak ránéztünk.
-Oh, igen persze. -válaszoltam, majd elindultam a ruháim irányába. Legalábbis elakartam indulni, de egy kéz fogását éreztem meg a karomon, majd a kéz visszahúzott, magához fordított és Dean mellkasával találtam szembe magam. Majd fejemet felemelve megcsókolt.

Fél órába telt, hogy összepakoljuk a cuccaim, de miután azzal megvoltunk kivittük és bepakoltuk a kocsiba Deanék cucca mellé, mivel Bobbytól egyenesen az én dolgaimért jöttünk. Kis idő múlva meg is érkeztünk az új lakhelyünkre. Nagy nehezen becipeltük a cuccainkat a bunkerbe s lepakoltuk őket a földre.

-Na és melyik lesz az én szobám? -kérdeztem Samre és Deanre nézve, majd az idősebbik Winchester kissé furán nézett rám- Mi a baj Dean?
-A "te" szobád?... -nézett rám s karjait összefonta maga előtt- Inkább a mi szobánk nem?
-Oh, ja igen. A mi szobánk. -helyeseltem s javítottam ki magam- Én is úgy gondoltam, csak még új a helyzet számomra. -néztem rá, majd közelebb léptem hozzá- Tudod, hogy szeretlek.
-Tudom. -mondta, majd tekintete meglágyult s karjait sem fonta már össze maga előtt, hanem inkább magához ölelt- Én is szeretlek téged Napsugaram!

Ezt követően fogtuk a cuccainkat és Sam is, Cas is és mi is kerestünk magunknak egy szobát, majd mindenki kipakolt és berendezkedett. Mondjuk Casnek nem volt sok dolga, amit ki kellett volna pakolnia. Ezért ő inkább elment kaját szerezni, mert nálunk a kipakolás pár órás procedúra volt. Miután kipakoltunk és Cas is visszaért leültünk vacsorázni. Dean és én szokás szerint sajtburgert ettünk, Sam szokás szerint valami salátát és Cas pedig, hát ő ugyebár nem eszik. Kaja után pedig csak leültünk és egy darabig beszélgettünk.