💜Más világ💜 /Dean Winchester ff./

2/1.fejezet - Szia Dean...

..............
-Nem hiszem el, hogy tényleg ezt tette... -problémázott Dean.
-Tudom... De ez az ő döntése volt... Ezt el kell fogadnunk... -rakta Sam a bátyja vállára a kezét.

Dean csak egy nagyot sóhajtva leült, majd Gabriel jelent meg.

-Te mit akarsz még itt? -nézett rá dühösen Dean.
-Nyugi Dean. -nézett Sam a bátyjára, majd Gabrielre- Vissza.... Vissza küldted?
-Nem tehettem mást.... -mondta az arkangyal s arcán látszott a megbánás- Sajnálom...

Mondta, s ezzel újra eltűnt... Amit a többiek nem igazán tudtak hova tenni, de nem is akarták. Inkább azzal foglalkoztak, hogy mi lesz Deannel Emily nélkül és, hogy a férfi mennyire magába fog fordulni egy időre. Mindig ezt csinálja, ha nagyobb trauma, bántódás éri.

-Másfél hét múlva-

Már másfél hete, hogy nincs a Winchesterekkel és Castiellel a lány s nyilván mindenkit megviselt. De Deant a legjobban. Jobban szerette a lányt annál, hogy csak így eltudja engedni, vagy hogy egyáltalán eltudja engedni. És az lehet, hogy Emilyt nem látja, de a ruhái a szekrényben vannak.... Dean azóta sem tudta kiszedni azokat onnan... Nem volt hozzá szíve.

-Öhm Dean... -lépett be Sam bátyja szobájába, ahonnan az említett az elmúlt másfél hétben csak akkor volt hajlandó kimozdulni, ha kaja vagy pia kellett neki.

-Mondjad Sam... Mi az? -nézett öccsére.

-Előszőr is lefürödhetnél végre. Másodszor is gyere, mert valamit látnod kell.

Deannek esélye sem volt tiltakozni az öccsével szemben, így hát nagy nehezen fogta magát, felvett egy köntöst és követte öccsét egészen a térképes asztalig, ahol meglátta...

-Szia Dean.... -nézett rá a férfire, aki jelenleg el sem tudta dönteni, hogy most álmodik vagy ez tényleg a valóság.
-Te.... Te tényleg.... -próbálkozott Dean felfogni a helyzetet.
-Azt akarod kérdezni, hogy tényleg itt vagyok-e? Mert a válaszom, hogy igen. Nagyon is itt vagyok.

............
-De te... Téged Gabriel vissza küldött.... -értetlenkedett a férfi.
-Csak úgy csinált, mint aki vissza küldött. Mi ezt megbeszéltük, amíg ti egyik este aludtatok és mivel igazinak kellett tűnnie, hogy az angyalok elhigyjék, ezért nem szóltunk nektek. -ekkor közelebb merészkedtem a férfihez- Ne haragudj Dean... Tudom szar volt ez a másfél hét.... Ahogy nekem is és okkal haragudnál rám....

Be sem tudtam fejezni a mondatot, mert felkapott és megcsókolt.

-Sosem tudnék rád haragudni. -nézett mélyen a szemembe- Túlságosan szeretlek...
-Én is szeretlek Dean Winchester. -mondtam mosolyogva, majd megéreztem a szagát- Te Dean....
-Igen?
-Mikor fürödtél utoljára? -néztem kérdően a férfire- Csak mert van egy szagod.
-Hát azóta nagyon ki sem keltem az ágyból, hogy elmentél. -vakarta meg a tarkóját.
-Na akkor ideje, hogy elmenj fürdeni nem gondolod? -nevettem fel, mire ő csak megforgatta a szemét.
-Jól van anya... Megyek már. -mondta gúnyosan s elindult, ám az ajtóból még vissza fordult- Örülök, hogy visszajöttél.

Ezt követően rám mosolygott, amit viszonoztam és ezzel kiment a helyiségből s elment lezuhanyozni.

.............
-Pár perccel ezelőtt-

-Jó, hogy újra itt vagy Emily. -ölelte meg Sam a lányt- Főleg mivel mióta elmentél Dean... Nos... Nincs a legjobb formájában. Másfél hete ki sem mozdult a szobájából, csak kajáért és piáért. Illetve fürdeni sem nagyon jár el... Még az elején úgy ahogy, de 3 napja biztos nem, de lehet régebb óta...
-Na, hát akkor itt az ideje, hogy kimozduljon. Előszőr arra gondoltam meglepem azzal, hogy oda megyek, de a hallottak alapján inkább jöjjön ő ide. Sam megtennéd, hogy ide hozod? -nézett a lány Samre.
-Persze. Úgyis terveztem, hogy kirángatom már onnan. -válaszolta s ezzel elment, hogy bátyját kirángassa.