💜Más világ💜 /Dean Winchester ff./

2/20. fejezet - Az ivászat

Ezt követően még megittunk pár kör felest és nem értettem, hogy én miért kezdek kicsit berúgni, ellentétben Deannel...

-Hercegnő, szerintem mára már eleget ittál. Haza viszlek. -fordult felém Dean, akiből hirtelen elkezdtem kettőt látni.
-Ez nem igaaz. Én teljesen jól vagyok Dean.
-Szerelmem, te részeg vagy. Szóval jobb lesz, ha haza viszlek. -próbált meg győzködni.
-De én nem vagyok részeg. -feleltem, majd felálltam az asztaltól- Látod?

Ekkor megpróbáltam fitogtatni azt, hogy még tudok járni, ám ekkor, mintha megbotlottam volna valamiben, ezt követően előre estem és csak annyit észleltem, hogy valaki elkapott.

-Minden rendben? -kérdezte a férfi, aki sikeresen elkapott.
-Igen. -feleltem, majd Dean lépett mellém s átkarolt. Legalábbis azt hiszem.
-Köszi, hogy elkaptad a kissé részeg menyasszonyomat. -felelte, kihangsúlyozva a menyasszony szót.

Ezután már csak arra emlékszem, hogy Dean ölbe kapott, kivitt a kocsiba, majd beszállt ő is és elindultunk haza. Út közben nem sokat tudtam a világomról, de észleltem, hogy Dean kissé ideges.

-Drágám... Csak nem féltékeny vagy amiért az a srác elkapott? -nevettem el magam akaratlanul is.
-Nem... Dehogy vagyok féltékeny... Csak idegesít, hogy ez a srác úgy viselkedett, mintha nem hallotta volna elsőre, hogy vőlegényed van.
-Magyarul fél...féltékeny vagy. -magyaráztam kissé kész állapotban- Pedig nincs mi...miért féltékenynek lenned. Hisz én téged... téged szeretlek.
-Tudom szerelmem, tudom. De akkor is idegesített az a fickó. Valami nem volt rendben vele. -felelte.
-Ugyan, Dean... -kezdtem bele valamibe, ám ekkor a pia kiütött.

...................
-Tegnap este-

Miután inni kezdtek egyik kör pia követte a másikat és Emily egy idő után kissé ittas állapotba került, amit a többiek is észre vettek. Ezért Dean haza is akarta vinni, ám Emily nem akart haza menni és azt kezdte el fitogtatni, hogy jól van és, hogy tud járni. Viszont ez nem igazán jött neki össze, mert a semmiben megbotlott és mielőtt Dean elkaphatta volna Emilyt egy másik férfi már elkapta.

-Minden rendben? -kérdezte Emilytől a magas, zöld szemű férfi, akinek haj hosszúsága hasonló volt Sam hajához.
-Igen. -felelte Emily, majd a férfi felsegítette a lányt.
-Alexander vagyok, de neked csak Alex. -mosolygott rá Emilyre.
-Emily vagyok. -felelte a lány, nem érzékelve semmi mást a külvilágból, kivéve Deant és a kissé ideges lépteit.
-Nos... -lépett oda Dean- Köszi, hogy elkaptad a kissé részeg nőt, aki voltaképp a menyasszonyom! -mondta, kihangsúlyozva a menyasszony szót.
-Hm... Így beszélsz a menyasszonyodról? Nem valami szép dolog. -húzta fel egyik szemöldökét Alexander.
-Mit érdekel téged, hogy hogyan beszélek? Az, hogy hogyan beszélek nem függ össze azzal, hogy mennyire szeretem. -válaszolta a Winchester kissé ingerülten.
-Ugyan haver -nevette el magát az ismeretlen férfi, miközben végig mérte Deant- Ő jobbat érdemel nálad. Olyat, aki mindent meg tud neki adni. Te maximum adósságot adsz neki.

Erre az idősebbik Winchester már kissé bedühödött és a keze kezdett már ökölbe szorulni, amit Samék, / akik azóta is ott ültek az asztalnál/ észre is vettek. Így egyszer csak Dean mellé lépett Sam és Cass is.

-Mi a probléma? -szólalt fel Sam a fickóra, majd Deanre nézve.
-A fickó azt állítja, hogy ez a lány a menyasszonya. -felelte az ismeretlen, miközben Emilyt még mindig a karjai közt tartotta.
-Azért haver mert így is van. -felelte Sam.
-Érdekes... Emily mégis az én karjaim között van. -mondta, ekkor Emily egy kicsit észhez kapott és realizálta hol van.
-Mi a... Dean! -mosolygott rá az idősebbik Winchesterre.
-Szerelmem... Jól érzed magad? -kérdezte aggódva Dean.
-Igen, azt hiszem... Csak kicsit... -ekkor rá nézett az őt tartó kezek gazdájára- Te meg ki vagy? És miért a te karjaid között vagyok?
-A nevem Alexander, de neked csak Alex. -villantotta ki fehér fogsorát a férfi.
-Értem, hát örültem Alexander, de most már elengednél? Vissza akarok menni a vőlegényemhez. -felelte és Deanre mutatott.
-Ugyan édes. Jobbat érdemelsz nála. Például engem. -mondta Alex.
-Nem igaz. Nála jobbat nem kaphatnék. -válaszolt Emily és kiszakadt Alexander kezei közül és Dean karjaiba zuhant, ugyanis a lány azóta sem tudott normálisan járni.
-Gyere Hercegnőm, haza viszlek. -felelte a Winchester, majd Emilyt felkapva elindult Baby felé.
............................

-Másnap-

Mikor reggel felkeltem nagyon fájt a fejem, így elkezdtem forgolódni és nyüszögni. Ekkor lépett be a szobába Dean egy tálcával a kezében, amin volt egy nagy pohár víz, pár szendvics és fájdalomcsillapító is.

-Jó reggelt Hercegnő! -mosolygott Dean.
-Jó reggelt... -feleltem kissé másnaposan, a Winchester pedig leült mellém miközben a tálcát lerakta az ágy mellett található éjjeli szekrényre.

Erre én csak felkeltem, ráfeküdtem a mellkasára és hozzá bújtam, mire ő elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Te aztán tényleg nagyon másnapos vagy. -kacagott a férfi.
-Ne nevess... Nem vicces... Nagyon fáj a fejem... -morogtam, ekkor Dean az éjjeli szekrény felé nyúlt s elvette onnan a pohár vizet és egy fájdalomcsillapítót.
-Tessék, gondoltam, hogy fájni fog a fejed. -felelte, majd a kezembe adta a fájdalomcsillapítót és a pohár vizet, én pedig bevettem a gyógyszert.
-Csodálatos vagy Dean Winchester. -néztem a férfi szemébe, majd mindketten elmosolyodtunk.
-Akár csak te szerelmem! -hangzottak el szavai, majd ajkai az enyémekre tapadtak.