💜Más világ💜 /Dean Winchester ff./

2/16. fejezet - A kórházban...

Miután elértünk a Crowley által megadott helyre megkerestük és megöltük a démonokat, ami nem volt olyan egyszerű, mert voltak páran, de a lényeg, hogy sikerült megölni őket.
Ezután a Winchesterekkel együtt beültem a kocsiba és elindultunk előszőr is vissza a motelbe a cuccainkért. Igaz voltak rajtunk kisebb nagyobb sérülések, de semmi komoly, legalábbis azt hittük...

-Drágám, vérzik a fejed. Jól vagy? -kérdezgetett Dean, miután észre vette a sebemet.
-Persz... -válaszoltam volna, ám ekkor elájultam.

............
Miután Emily elájult Dean bepánikolt és Samnek kezdett kiabálni.

-Sammy! Sammy! -kiabált a férfi, öccse pedig rohant be a szobába és meglátta, hogy bátyja ájult szerelmét tartja a karjai között.
-Mi történt? -kérdezte a kétségbeesett Sam.
-Van egy seb a fején... Elájult... -mondta a férfi- el kell vinni a kórházba...

Ezután Dean fogta a lányt és rohant a kocsihoz, aminek hátsó ülésére berakta a lányt, ők pedig beszálltak előre, Dean beindította Baby-t és elindultak. A férfi olyan gyorsan ment, amilyen gyorsan csak tudott. Majd pár perc múlva oda is értek a kórházba, ahol egyből jöttek a nővérek hordággyal s ráfektették a lányt, majd betolták egy műtőbe. Pár óra elteltével kihozták Emilyt a hordágyon és elvitték az egyik szobába, Deanhez pedig oda lépett az orvos.

-Ugye rendbe fog jönni? -kezdett el kérdezősködni Dean.
-Hát, sok vért vesztet, de helyre fog jönni. Szerencséje volt, ha pár centivel arrébb veri be a fejét bele is hallhatott volna. -válaszolta az orvos. Dean pedig egyszerre könnyebbült meg, hogy szerelme rendbe jön, viszont ostorozta is magát, hogy a lány megsérült.

Miután az orvos magára hagyta a testvér párt Dean csak leült és arcát kezébe temette, Sam pedig leült mellé és a bátyja vállára tette a kezét.

-Nem te tehetsz róla Dean. Hallod? -próbálta Sam nyugtatni a bátyját.
-De igen... Az én hibám... Emily felvetette azt az ötletet, hogy ki kéne szállnunk, de te is tudod milyen vagyok... -ostorozta magát a férfi.
-Ugyan Dean... -kezdett bele Sam, ám ekkor a nővér jött ki Emily szobájából.
-Miss. Anderson felébredt, ha akarnak egyesével bemehetnek hozzá. -mondta a nővér.
-Menj csak Dean. -mondta Sam és Deannek több sem kellett bement a lányhoz.

................

-Hercegnőm! Nagyon rám ijesztettél... -jött oda hozzám a férfi.
-Ne haragudj... De ki is vagy? -kérdeztem tőle, mire ő csak sokkot kapott, én pedig elnevettem magam- Ne haragudj Dean, de ezt muszáj volt.
-Ne ijezgess... Tudod mennyire aggódtam? -nézett rám Dean. Szemei könnyektől csillogtak, én pedig elszégyeltem magam.
-Ne haragudj... Tudod, hogy nagyon szeretlek. -néztem zöld szemeibe, ő pedig csak oda lépett hozzám, magához ölelt és megcsókolt.
-Tudom, ahogy én is téged Hercegnő! -válaszolta és elmosolyodott- Egyébként hogy érzed magad?
-Egész jól. Bár a fejem még kissé fáj. -mondtam és fejemhez kaptam.
-Azt elhiszem, csúnyán beütötted. De mégis hogy történt? A démonok voltak? -kérdezősködött a férfi.
-Hát, amikor harcoltunk velük, az egyik hátra dobott és bevertem a fejem, de nem is éreztem, hogy baj lenne, aztán elájultam... -magyaráztam Deannek.
-Annyira sajnálom Hercegnő! Az egész az én hibám... -hibáztatta magát s már könnybe lábadt a szeme is, de én csak felemeltem fejét s szemébe néztem.
-Dean, drágám. Ez nem a te hibád. -feleltem- Nem te tehetsz arról, hogy ez történt... Hallod?
-Hallom... De akkor is... Ha hallgatok rád és ott maradunk még pár napot... Vagy... vagy kiszállunk... Akkor ez mind nem történt volna meg... -válaszolta a férfi, én pedig csak hallgattam s már mondtam volna neki valamit, ám ekkor belépett az orvos.
-Jónapot Emily! Hogy érzi magát? -kérdezte.
-Egész jól, bár a fejem még kicsit fáj. -válaszoltam, az orvos pedig a papírjaira pillantott.
-Elég csúnyán beverte a fejét. De helyre fog jönni. Ma még bent tartjuk megfigyelésre, de, ha minden jól megy, akkor holnap már haza mehet.
-Köszönjük doktor úr! -válaszoltam, majd a doktor bólintott és távozott- Látod drágám. Minden rendben lesz.
-De ez az egész meg sem történt volna, ha... -kezdett bele újra, ám megcsókoltam.
-Túl sokat beszélsz. -válaszoltam- Különben is, a lényeg, hogy minden rendben lesz.

Ezután nagy nehezen sikerült témát váltanunk és egész jól elnevetgéltünk Deannel. Mindig melegséggel tölti el a szívemet, ha nevetni vagy mosolyogni látom őt. Viszont, egy idő után elkezdtem megéhezni.

-Kezdek éhes lenni. -jegyeztem meg.
-Ne aggódj drágám. Sammy már rajta van az ügyön. -válaszolta egy mosollyal az arcán Dean.

Egy kis idő múlva Sam meg is érkezett, a kezében egy szatyorral s elkezdte kipakolni azt. Volt benne egy csomó minden. Tea, kávé, sajtburger, saláta, bacon, na és persze az el nem maradható pite.

-Te aztán feltankoltál Sammy. -nevettem fel.
-Igen... Nem tudtam, hogy mit innál ezért hoztam neked is kávét, meg teát. -mondta s oda nyújtotta mindkettőt.
-Előbb a kávé. -feleltem- Na meg valami kaja.

Ezután Sammy oda adott egy sajtburgert, bacont és adott pitét is. Én pedig evéshez láttam.