Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Szeptember 2) Cortez szemszögből

Reggel nem mentem Emmáért, mert meg akartam lepni. Vettem neki egy nyakláncot. Aztán megjelent a sulinál Viki. Már annyira nem volt szimpi. Este a próbán egyfolytában rámmoudult. Ezért még akkor kiraktuk a bandából.
Most meg itt volt és engem ráncigált.
Emma ebben a pillanatban ért ide. Azt hitte megcsalom. Én sose csalnám meg. 6. óta csak rajta jár az eszem. Most meg elfutott. Utána indultam, de Reni visszarántott
- Ne most-, mondta. Megértettem mire gondol. Most le kell nyugodnia. 10 perc után visszatért. Láttam a szemében, hogy hisz nekem. Ekkor kanyarodott be egy autó. Ő nem nézett szét
- Emma állj meg!- kiabáltam neki, de szerintem nem hallotta. Elkezdtem felé futni, de késő volt. Elütötte az a kocsi, de sofőr meg sem állt. Továbbhajtott. Én futottam oda hozzá, majd a karjaimba vettem.
- Itt vagyok kicsim. Nem lesz semmi baj. Szeretlek!- suttogtam neki
-Ricsi hívd a mentőket!-ordított rá Kinga

A kórhában én végig mellette voltam. Nem ébredt fel. Kómában ban. Eltört a lába és megrepedt 4 bordája. Ezek mellé jött még egy kis agyrázkódás. Egész este mellette voltam. Nem mentem el. Mondtam a többieknek, hogy amíg nem kel fel addig itt fogok ülni. Hoztak nekem ruhát, meg minden nap hozni fognak nekem kaját. Nem veszíthetem el!