Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Szeptember 2

Nemsokára megérkezünk Kingához. Lehet kicsit ki fog akadni, mivel nem szóltam neki. Amatőr hiba.

Becsengettem hozzájuk és Kinga nyitott ajtót.

- Ki van itt is mi az istent akar itt hajnali négykor?!- annyira nam dühös. Még.

- Szia Kinga! Nyugi, én vagyok az, Emma. Kéne egy kis segítség

- Emma drága. Tudom, hogy mist teljes melankóliában vagy, mert a szív szerelmed elhagyott és Amerikába költözött, de- itt hatásszünetet tartott- VANNAK NORMÁLIS EMBEREK AKI NEM KELNEK FEL HAJNALI NÉGYKOR ÉS CSENGETNEK BE EGY MÁSIK EMBER HÁZÁBA, AKINEK AZ EGÉSZ CSALÁDJA ALSZIK! ÚGYHOGY MOST HAGYJ ALUDNI-ordított

- Nyugi Kinga! Cortez itt áll mellettem! Most hoztam ki az amcsi kórházból, mert meg akarták ölni. Nem lenne gond, ha itt maradna nálad egy ideig?

- TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM??!

- Ez most halál komoly! Cortez itt áll mellettem

- Szia Kinga- intett neki Cortez

Kinga még ordibált velünk egy kicsit, de végül belement. Ezután én hazamentem, lezuhanyoztam és átnásztam a szomszédba és összeszedtempár ruhát Corteznek, amit elvittem Kingáékhoz

- Akkor minden délután átjövök. És ha bárki kérdezi akkor Kinga te korrepetlász engem bioszból.

- Jó, de csak akkor, ha Cortez észrevétlen lesz, és csak akkor jön ki a szobájából, amikor nincs itthon senki. És csak az én telefonomról telefonálhat bárkivel

- Rendben. Itt van néhány cucca. Majd még hozok, de most csak a legfontosabbakat raktam el. Pár ruha, fogkefe meg ilyenek.

- Rendben, de mostmár inkább készülnék az iskolába. Mivel már hat óra van. A suliban találkozunk. Szia- tessékelt ki

Mikor haza értem nem volt otthon senki. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mekkora veszélyben vagyok