Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Április 15

Tegnap este lebetegedtem. Hosszú story, de a lényeg, hogy 38,5 fokos lázzal fekszem az ágyban.

Reggel az ébresztőóra keltett, mert elfelejtettem kikapcsolni. Gyorsan felhívtam Cortezt

- Jó reggelt szépfiú - mondtam beteges hangon

- Jó nézel ki- ironizált

- Vicces vagy. Te hogy nem lettél beteg?

- Jók a mócereim- kacsintott

- Át jössz délután?

- A napom fénypontja lesz

Ennyi volt a beszélgetésünk. A délutáni program még nagyon soká lesz. Addig viszont el kell foglalnom magam.

Anyu hozott be reggelit és gyógyszerek sokaságát. De jó:(

Utána hisztiztem, sorozatot néztem, aludtam meg ettem is egy keveset. Utálok beteg lenni. Még az instán sem volt semmi érdekes. És most lett vége az első órának. Ezt onnan tudom, hogy megszólalt a telefonom

- Hogy bírod?- nézett a kamerába a szerelmem

- Most nem jó! Le kell ráznom a másik barátom, utána beszélünk- poénnak szántam, de szerintem nem vette a lapot

- Mégis ki az?

- Öhm.... Kornél- mondtam csak úgy rögtönözve

- Az IOV- ból?

- Ismered az IOV-ot?

- Ofc.

- Na mindegy. Ha már így mondod elküldöm anyut könyvesboltba, hogy vegye meg nekem a második trilógiát. Na puszi. Szeretlek

És ennyit beszéltünk. Hívott máskor is csak én olvastam. Imádom az új könyvet. Bár még csak 97 oldalt olvastam el. De haladok.

Arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja. Azt sem tudtam hol vagyok, de sejtettem, hogy Cortez lesz az. Hát nem ő volt.

- Itt a bosszú- mosolygott rám gúnyosan Reni és láttam, hogy Arnold is vele van.

Megkötöztek és elkábítottak. Még annyira volt időm, hogy bepötyögjem a telefonomba, hogy HELP. Remélem Cortez érteni fogja.

Egy sötét szobában ébredtem, egy székhez kötözve. Reni és Arnold épp nagyba falták egymást, mikor észrevették, hogy ébren vagyok

- Hogy van a kis beteg? Ja tényleg, nem tudsz beszélni, mert megkötöztünk- vezette le Reni, majd levette a számról a kötést

- Miért hoztatok ide?- kérdeztem bágyadtan

- A bosszú miatt. Emlékszel? Én ütöttelek el! Én betegítettem meg Lizát! De te még mindig itt vagy. Még az is a tervem, hogy Reni elcsábítja Cortezt, de ez nem jött össze. Én magam akarlak kicsinálni!- röhögött föl Arnold.

Kés volt nála. Először a hajamból vágott le egy adagot. Már fodrászhoz sem kell mennem. Utána megszúrta az oldalam.

- Na hol van most a lovagod? Mire ideérne, már elvéreznél- röhögött föl újból. Kínzó fájdalmakkal küzdve vártam a megmentőmet. Már egy órája ülhettem ott, mikor Arnold telefonja csörögni kezdett

- Mit akarsz?- szólt bele- Haha! Soha nem látod többet! Garantálom!

Ekkor gondolkodás nélkül elüvöltöttem magam

- Cortez! Itt vagyok a park mögötti raktárban! Segítség!

- Na ezt megbánod!

És ekkor elkezdett verni. Már vérzett az orrom, szétrepedt a szám, mikor meghallottam az ajtó nyílását

- Emma? Hol vagy?- hallottam meg a szerelmem hangját

Aztán felkapcsolta a villanyt és meglátta Renit és Arnoldot. Reni kezében kés volt, Arnold keze pedig tiszta vér volt.

- Kinga! Hívd a rendőrséget és a mentőket

Aztán odasétált hozzám és eloldozott.

- Semmi baj kicsim! Mostmár itt vagyok- nyugtatgatott

Pár percre rá ideértek a mentők és a rendőrök is. Renit és Arnoldot bevitték, emberölési kísérlet gyanújában.

Engem pedig bevittek a sürgősségire. Ott elláták a sebem, kaptam lázcsillapítót és infúziót. Hát elég különös nap volt. Anya nagyon aggódott értem. Ricsi pedig elkezdte a bosszú tervét. Cortez a kórházi ágyam mellett ült és fogta a kezemet. Az én hősöm.