Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Visszaemlékezés...

Nagyon sokszor látogattunk vissza Amerikába. Cortez valamiért vissza és vissza akart jönni.

Ez történt augusztus elején is. A kapvsolatunkat ekkor már csak egy ember tartotta életben. Én

Egy hétre mentünk, de szerdán nagyon összevesztünk.

- Nem hiszem el, hogy ilyen vagy!- ordított az arcomba. Oedig szerintem a pszichológus nem árt neki

- Szívem problémáid vannak! Én csak segíteni akarok! Miért nem engeded?

- Miért olyan nehéz felfogni, hogy nem érdekel! Igazából már te sem érdekelsz! Engedj már el! Menj haza! De engem senki ne várjon ott!

Ez történt egy hete. Ma pedig egy fájdalmas üzenetet kaptam:

"Emma
Nagyon nehéz ez nekem. És tudom, hogy neked méginkább. De nekem most nincs arra szükségem, hogy még rólad is gondoskodjak. Egyszerűen nem bírom! Elegem van mindenből! Nem fogok visszamenni. Ne is várjarok. Nincs senki aki miatt érdemes visszamennem. Ja és csak hogy nem maradjanak köztünk titkok... Lefeküdtem Vikivel is. És vele jobb volt mint veled....
C"

Ezt persze mind angolul írta. Csak így egyszerűbb felfogni. Azóta letiltott mindenkit. Mintha már nem is ismerném...