Pósa Emma élete [Szjg ff] /Befejezett/

Szeptember 14

Cortez hezitált. Pár másodperccel később megfordult, felült a motorra és elindult. Egyedül. A fiúk és a lányok kérdőn néztek rá

- Ennek meg mi baja- kérdezte az egyik csaj
- Az emlékek- mondta Ricsi, majd megakadt a szeme rajtam. Bekönnyezve ültem a padon és nem tudtam, hogy mit tegyek. Hiányzik. De attól még fáj.

Ricsi odasétált hozzám és átölelt. Néha tényleg ő a legjobb testvér és csak benne bízhatok.

- Semmi baj hugi- nyugtatott

- De attól még fáj- mondtam a könnyeimet lenyelve

Hazabaktattam a parkól. Vagyis nem haza, hanem a szomszéd házba. Bekopogtam
Reméltem, hogy nem Cortez nyit ajtót. Hát reménykedhettem volna jobban

- Emma?- nézett rám értetlenkedve

- Oh... Szia.... A nagyidhoz jöttem- mondtam esetlenül. Mondjuk nem volt rajta póló. Majd elolvastam. De tartanom kellett magam

- Nincs itthon, csak én. De gyere be. Kérlek

- Csak 5 perc- mondtam és berántott az ajtón. Felvezetett a szobájába.

- Ülj le- utasított

Szótlanul leültem és vártam a következményeket.

- Aznap neked akartam reggelit venni, mert tudom, hogy a vaníliás csiga a kedvenced. Út közben éreztem, hogy valaki követ. Megálltam és a bokorból előugrott Viki. Mikor realizáltam a helyzetet ellöktem és befutottam a boltba. Megvettem a csigát és siettem a sulihoz. Elég furán viselkedtél. De ezt már kezdem megszokni. De aztán elmondtad a bajod és, hogy emiatt vége, akkor azt hittem, hogy meghalok. Mert nem veszíthetlek el. Aztán jött az a fiú banda. Én megvédtelek. Aztán meg elküldtél a francba. De én még akkor is próbálkoztam. Egy éve lennénk együtt, de mindig van valami baj. A kapcsolatunkban több a dráma, mint egy szappanoperában. Úgyhogy meg kell hoznunk egy döntést, ami nem lesz könnyű. Velem vagy nélkülem?

Záporoztak a könnyeim. Nem tudtam reagálni. Egyszerűen lefagytam. Miért vagyok ilyen. Ő csak jó barát akart lenni, de én teljesen olyan voltam, mint egy csitri. Nem érdemlem meg.

- Jobb lesz neked nélkülem...- fakadtam ki és kirohantam a szobából. Ez már úgy is jól megy

Otthon magamba roskadtam. Depis zenéket kezdtem hallgatni. Hát van ez így. Ez is csak egy szar nap. Jöhet még...